Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XVI>

viszonylagos egyenlőségét is meg óhajtja őrizni. A katonaságról pedig, amely a királyságban és annak határvidékein a haza üdve és biztonsága fölött őrködik, fenntartandó eszközeiről a felszereltségük meghatározott és igazságos arányában akar rendelkezni, amennyire a szükség megkívánja, és ahogy jogos és elengedhetetlen, végül pedig más hivatalbeliek eszközeiről, akik a köz és az ország tartós nyugalma miatt, [p. 101.] valamint annak megőrzése és fenntartása érdekében, továbbá bármiféle félnivaló veszedelem korai megelőzésében hasznosnak és előnyösnek tűnnek, és mindazon dolgokról, melyek gondos odafigyelést kívánnak, ugyanezen karokkal és rendekkel erősen és kegyesen rendelkezni óhajt.

És miután a már említett legszentebb császári és királyi felsége észrevette bátyaurának, aki ebben az országban elődje volt, a néhai kegyes emlékezetű császári-királyi felségének az ország iránti hasonló hajlandóságát, amint kihirdette, hogy a közrend és az ország közösségei által vágyott nyugalom tekintetbe vételével ugyanezen karok és rendek az 1708. évben éppen Pozsony szabad királyi városában tartsanak általános gyűlést, melynek folyamán hosszú időn át tárgyalt ügyek már csupán lezárásra vártak, és a lezártak már az állam törvénycikkeivé, illetve rendelkezéseivé válhattak volna, hacsak nem szakította volna meg a fent említett császári-királyi felségének váratlan és korai halála ezt az országgyűlést, vagy inkább annak lezárását. Ezért a fent nevezett szent császári-királyi felség igen kegyesen azt óhajtja, hogy a már összegyűlt karok és rendek habozás nélkül folytassák a király halálával megszakított országgyűlést, továbbá azokat a határozatokat, melyek a császári-királyi felségnek halála miatt elakadtak, sőt melyeket ki sem adtak, [p. 102.] azokat újra vegyék fel, hogy a közeljövőben kiadhassák, a kiadásra váró rendelkezéseket újra vizsgálják meg, és ettől a munkától megfáradtán, amely oly sok szenvedéssel, oly nagy költségekkel járt, szerencsés és áhított véget vessenek, és minden kegyet és kedvezést, amelyeket a hűség és engedelmesség régi állapotára visszatérőknek juttattak, és ünnepélyes oklevéllel megerősítettek és hitelesítettek, törvényi úton is erősítsenek meg, ám előbb az országgyűlési levelesítés nyerje el erejét, de csakis azokra nézve, akik a rosszban jelenleg is kitartanak s megátalkodnak. Az említett legszentebb császári-királyi felsége nem ítéli méltónak és tanácsosnak, hogy miután az előző országgyűlés rendelkezései, melyek oly sok időbe, szenvedésbe és pénzbe kerültek, minden törvényes ok nélkül semmissé váltak, ugyanazon karok és rendek valamiféle újat kívánjanak beterjeszteni, és ugyanazzal ismét hosszú időt akarjanak eltölteni, és haszontalan kiadásokat okozni maguknak, és végső soron azon kéréseket újra előhozni, melyeket már királyi határozatokkal hatalmukban tartottak. Továbbá az sem illő, és a jelenlegi királyi felséggel össze sem egyeztethető, hogy mindazon intézkedéseket, melyeket dicső emlékezetű elődje, bátyja ura kegyesen elrendelt, egyszerűen megváltoztassa, és a karokhoz és rendekhez sem illik, hogy azoktól az ügyektől elhatárolód149