Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XIII> az apáti méltóság hatalmasabb a kanonokinál vagy a prépostinál). Őket a jezsuiták tartományfőnöke követte a rend két rektorával, végül az apátságok megbízottjai kerültek sorra: közöttük voltam én is. így ez a gyűlés tekintélyes és híres volt, mivel az összes magyarországi püspök egy helyütt gyűlt össze, és az egész magyarországi papság elöljáróikkal együtt jelen volt, a pécsi püspököt kivéve, valami Biber gróf,76 annyi férfiú közt éppenséggel nem mert megjelenni, [p. 81.] Továbbá a püspökök idős korát, a tanult emberek nagy számát és az összegyűltek bölcsességét nézve is tekintélyes volt e gyűlés, és semmi sem kívánkozhatott ennek a gyűlésnek a tekintélyéhez és teljességéhez, csupán a nemzeti érzés és az idegenekkel szembeni gyűlölet maradhatott volna el. A mai nap főként az apátok és a káptalanok prépostjai, mind a székes és társas káptalanok, mind a szerzetesrendek prépostjai közötti ülésrendről, illetve a káptalanok egymás közti ülésrendjéről és rangsorrendjéről vitatkoztak. Az apátok igen ismert érvekkel kísérelték meg bizonyítani elsőbbségüket, és mind kánonjogi idézetekkel, mind a Szent Trienti Zsinattól, és más híres tekintélytől, sőt már-már püspöki szintű törvényszékük kiterjedtségéből magyarázták, hogy méltóságuk egyes egyedül a püspökitől áll lejjebb, az összes többi egyházi méltóságot azonban felülmúlja. Ezzel szemben a püspök urak és a papság akarata érvényesült, nem érveik súlyával, mint inkább szavazatuk többségével (tekintve, hogy kevesen voltak az apátok és azok küldöttei, kiváltképp mert a premontreiek újólag infulát szerzett prépostjai a főúri táblán kívántak helyet szerezni, és mivel azt nem kapták meg, ezen a zsinaton nem kívántak megjelenni): felsorakoztattak bizonyos szerzőket, például Barbosát77 és más újabbakat is, mondván, hogy a kánoni cikkelyek bizonyítják, hogy a káptalanok az apátságok előtt állnak, a székes- és a társasegyházak tisztelete miatt. [p. 82. ] Ezután elrendelték, hogy az átvizsgált, egyszersmind elfogadott és bemutatott cikkelyeknek megfelelően egyedül a káptalant, és nem mást illeti meg az apátokkal szembeni elsőbbség. A tényleges apátok pedig, akiknek saját konventjük78 van, megelőzik a címzetes és kommendáns apátokat. Maguk között hasonló okból és feltétellel az elsőbbség és rend jegyzékét az áldás idejétől veszik.79 Ami pedig a maguk közötti kánoni rendelkezéseket illeti, hirtelen igen éles vita támadt a káptalani küldöttek között: főként a horvátországi Zágráb elsőségét tekintve, mert ők egyházuk ősi voltával érveltek. Hasonlóan a nyitraiak is mindenki előtt ugyanebből az okból saját ügyüket sürgették, 76 A megjegyzés valószínűleg a pécsi püspök ülésrendi vitájára utal. Mivel nem kapta meg az őt megillető helyet, ezért nem jelent meg. Azonban 1703-tól Nesselrode Ferenc ült a pécsi püspöki székben. P. Engelbert Bibert később esztergomi általános helynökként említi. Lányi Pál is említ egy Biber László püspököt, pontosabb meghatározás nélkül. 77 Agostino Barbosa (1590-1649), a szicíliai Ugento püspöke, kiemelkedő kánonjogász. 78 A rendházban működő szerzetesek testületé. 79 Az apátok megválasztásuk után a megyéspüspöktől apáti áldásban részesülnek. 137
