Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András uralkodó ekkor nyilatkozott először az új alattvalóihoz főződő viszonyáról. Wratislawnak 1711 nyarán küldött egyik levelében például a magyarországi felkelés szerencsés lezárásával kapcsolatban megjegyezte: érdemes lenne a nyugalom érdekében tartózkodni attól, hogy a forró fejű magyarokat ingereljék, sőt azt is elismerte, hogy velük régebben lekezelően és túl keményen bántak. Ezt a maga részéről el szerette volna kerülni, és a kancellárt is arra intette, hogy minden lehetőt kövessen el az egyenetlenségek elsimítására.25 Amikor pedig az anyakirályné elküldte neki a szatmári megállapodást megerősítés végett, aláírta ugyan a szöveget az előterjesztett formában, de sérelmezte, hogy az udvar utólag módosított a megállapodás szövegén, mert bár a magyar urak Bécsben hozzájárultak ehhez, de az utólagos változtatással nemcsak a Pálffy Jánosnak adott teljhatalmú megbízás szenvedett sérelmet, hanem az udvar szavahihetőségén és megbízhatóságán is csorba esett. Emlékeztette továbbá anyját, hogy korábbi leveleiben kinyilvánította: a Magyar Királyságot a többi tartományával azonos módon, lehetőség szerint minden alattvalója megelégedésére kívánja kormányozni és védelmezni.26 Anyjának a magyarok szimpátiájának megnyerését célzó javaslatokat is megfogalmazott. Mivel a felkelés legfontosabb okait a német katonaság visz- szaélései, valamint egyes bécsi miniszterek lekicsinylő és elnyomó politikája szolgáltatta, ezeket a visszaéléseket gyökerestül kell kiirtani, a magyarokat nem mint legyőzőiteket, hanem mint leghűségesebb alattvalókat kell kormányozni, jogaikat pedig tiszteletben kell tartani. Azért pedig, hogy ezek ne csak üres szavak maradjanak, ki lehetne választani az ismertebb magyarok közül néhányat bizonyos politikai feladatokra, de csak elővigyázatosan, nehogy befolyásukat rosszra fordítsák. Fel lehetne állítani továbbá magyar csapatokat, amelyeket szintén kellő elővigyázatossággal lehetne bevetni. Végül pedig a Habsburg-ház érdekeit nem megsértve a magyarok minden lehetséges kiváltságát és szabadságát meg kellene erősíteni, így megteremtve a királyság nyugalmát.27 A megfogalmazott javaslatok komolyságát mutatja, hogy a kinevezendő titkos tanácsosok listájára több magyar név is felkerült: a tényleges tanácsosok negyvenöt fős jelöltjei közé Esterházy Pál nádor és Illésházy Miklós magyar kancellár, a másfél száz tiszteletbeli tanácsosjelölt közé pedig Erdődy György országbíró és Pálffy Miklós főlovászmester, a magyarországi hadak főparancsnokának bátyja. A listán pedig további helyeket is fenntartottak később megnevezendő magyarok számára.28 Károly Bécsbe érkezése után sem feledkezett meg arról, hogy gesztust gyakoroljon a magyaroknak: a koronázást előkészítő, 1712. február 18-i bécsi konferencián például elfogadta azt a javaslatot, hogy pozsonyi tartózkodása 25 Barcelona, 1711. augusztus 1. Közli Lukinich (1925), 566. 26 Barcelona, 1711. július 20. Közli Lukinich (1925), 569. 27 Károly levelét idézi Kalmár (1989), 49., 17. jegyzet. 28 Kalmár (1989), 46. 12
