Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
A szövegközlés alapelvei
A SZÖVEGKÖZLÉS ALAPELVEI A szövegközlés alapelveinek megállapításakor a forráskiadás kérdéseiről 1999-ben rendezett tudományos konferenciának a Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) folyóiratban közzétett referátumai és korreferátumai szolgáltak iránymutatásul.1 Ennek megfelelően Hermann Engelbert morva szerzetes latin nyelvű naplójának szövegét teljes terjedelmében, változtatás nélkül, a humanista helyesírás elveit követve közöljük. Ettől csak abban, a magyarországi gyakorlatban meghonosodott esetben tértünk el, amely a szó eleji „i" és „j" betűk kiejtés szerinti írásmódjára vonatkozik (jam). Ugyanígy a kiejtés szerinti „ii"-re cseréltük a „y" betűt (regii). A szövegben előforduló rövidítéseket külön jelzés nélkül feloldottuk, ugyanígy jelzés nélkül javítottuk a nyilvánvaló tolihibákat. A számneveket az évszámok kivételével betűvel írtuk át. A központozást és az írásjeleket igyekeztünk a szöveg értelmének megfelelően egységesíteni. A nagy- és kisbetűk átírásánál is a fenti ajánlásokat követve jártunk el: a család-, személy-, ország,- helység- és népnevek, valamint az utóbbiakból képzett melléknevek esetében nagy kezdőbetűt használtunk. Ugyanígy nagy kezdőbetűkkel írtuk az uralkodó megnevezésére használt jelzős szerkezeteket (Sacratissima Majestas), valamint a szövegben előforduló idézetekben a megszólításoknál hasznát méltóságokat és címeket (Serenissime Princeps). Ezenkívül nagy kezdőbetűkkel írtuk az intézmények neveit (Cancellaria Regia Aulica), valamint a magyar rendek összefoglaló elnevezését (Status et Ordines). Mivel a napló az egyházi tisztségeket is következetesen nagy kezdőbetűvel írja (Episcopus, Abbas, Canonicus), így ezt mint a napló sajátosságát az átírásban is megtartottuk. A könnyebb áttekinthetőséget elősegítendő a napló tematikus egységeit fejezetekre osztottuk, melyet az <I-XXXII> számokkal jelöltük. Az eredeti kézirat paginaszámozását a nyomtatott szövegben is feltüntettük, szögletes zárójelben: [p. 17.] A szövegben teljes következetlenséggel írt személyneveket egységesítettük a ma elfogadott helyesírás szerint. A szintén több változatban felbukkanó helynevek esetében a következőképpen jártunk el: amelyik helységnek létezik 1 Különösen: Fazekas (2000), Oborni (2000) és Soós (2000). 113
