Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)
Testamentaria excellentissimi, illustrissimi ac reverendissimi domini domini Martini Bíró de Padány episcopi Wesprimiensis dispositio. Kegyelmes, méltóságos és főtisztelendő úr, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök úr végső rendelkezése
Végrendelet Kegyelmes, méltóságos és főtisztelendő úr, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök úr VÉGSŐ RENDELKEZÉSE Az áldott Szentháromság dicsőséges nevében következik összeírva kegyelmes, méltóságos és főtisztelendő Padányi Bíró Mártonnak, Isten és az Apostoli Szentszék kegyelméből veszprémi püspöknek, az azonos nevű hely és vármegye örökös főispánjának, a legszentebb császári és apostoli királyi felségek valóságos belső tanácsosának és Magyarország felséges királyasszonya királyi udvari kancellárjának1 végső rendelkezése.2 [2] Az élet és halál mibenlétét, nehogy megfeledkezzek arról, milyen is vagyok, alaposabban végiggondolva, és mintegy aggodalmasan a tükörbe nézve azt látom, hogy az élet hamis tükörkép gyanánt mutatkozik meg az embernek: mintha erős, egészséges, gazdag, tiszteletreméltó és kiváló lenne; évek hosszú sorát ígéri kincsek, tisztelet és méltóságok bőségével. Mégis megcsal, mert az ember élete és egész reménysége ezen a földön valójában semmi más, mint kevés ideig tetsző pára;3 árnyék, álomkép vagyunk, hiábavalóság, semmi. Az örök igazság igéi tanúsítják ezt: és az én mivoltom mint a semmi előtted;4 engedj meg nékem, mert semmik az én napjaim;5 az ő álmokot aludtak: és semmit nem találtak minden gazdag férfiak az ő kezekben;6 mint a felkelők álmát, semmivé tészed az ő képöketf mindazáltal merő hiúság minden élő ember;8 mint az árnyék elmúlik az ember;9 stb. Ezzel szemben a halál tiszta tükör, sőt a legigazabb és a legteljesebb: ugyanis ez, ha valaki beletekint, és magát, hogy milyen és mennyit ér, benne alaposan szemléli, megmutatja és megtanítja az embernek, hogy mily kevésre becsülendő, ami körötte van: mert mikor el-vész, semmit el nem viszem sem alá nem száll véle az ő dicsősége.I0 Ebben a tükörben látni lehet, mennyire igaz is ez: A setétségben vetettem meg ágyamat: a rothadásnak mondék: Atyám vagy, a férgeknek: anyám és néném.u Ebben a tükörben igen világosan látom, sőt magamban érzem, Uram Istenem, hogy mint a sárt úgy csináltál engem, és porrá téssz engem}2 Alázatosan elismerem, hogy engem teljesen a kezeid formáztak meg. 27
