Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)

Bevezetés

Bevezetés

ban csak háromnegyedével rendelkezhetett szabadon püspöksége idején, hiszen ebből a jövedelemből évente 4000 forinttal a papi pénztár, továbbá csaknem 400 forinttal a végvárrendszer fenntartásának kiadásaihoz járult hozzá, miközben egyházmegyéje állapota a török hódoltság következtében romokban hevert; az újjáépítéséhez minden püspöki jövedelemre szüksége lett volna. A papi pénztár gyarapításához való püspöki hozzájárulását először megtagadta, de végül a kamara rászorította az évek során felgyűlt hátralék megfizetésére. Mindezzel együtt alább látható lesz, hogy a püspök jövedelmei a kincstár számára történt befizetések után is nagy volumenű újjáépítésre biztosítottak lehetőséget.

A végrendeletet bevezető fohász Padányi Bíró Márton főpapi hitvallását foglalja össze. Minden számára kiemelkedően fontos, püspöki mentalitását és szándékait meghatározó gondolat megtalálható benne. Életrajzírója szerint „mély, aszketikus elmélkedés", amely „felette áll szentbeszédeinek."21 A rezignált hangvételű szövegben egy búcsúzkodó, de teljesítményével korántsem elégedetlen főpap szólal meg.

Az életét Istennek felajánló ima után először a püspöksége alatt az egyházmegye újrafelvirágoztatása érdekében történt munkálkodásának számbavétele következik minden, ennek nevében történt kiadás tételes felsorolásával. A végrendelet 18. oldaláig tartó felsorolásban szereplő tételek együttes ösz- szege 531.277 forintot tesz ki. Ebből a legnagyobb hányadot (43%) a templomépítésekre és felszerelésükre fordított összegek képviselik 226.867 forint értékben. Nem meglepő, hogy az értékes műemlékként számon tartott sümegi Urunk mennybemenetele plébániatemplom építése, művészi kifestetése és felszerelése járt a legnagyobb költséggel. Erre Bíró összesen 62.556 forintot fordított. Ezen költségek kétharmadát, 40.000 forintot fizetett a Nepomuki Szent János tiszteletére Monostorapátiban szentelt templom megépítésére. A zalaegerszegi Mária Magdolna plébániatemplomra, amely teljességében csak a püspök halála után készült el, 34.000 forintot költött. A püspöki földesuraság alatt álló Karád és Hajmáskér községek templomainak felépítése egyenként húsz-húszezer forintba került. A veszprémi székesegyház felszerelésére, amit püspöki kinevezése is kötelességévé tett, 6.041 forintot áldozott.

Bíró Márton püspöksége idején Veszprémben nem épült új püspöki rezidencia. Az okok ismertetését itt most mellőzve elmondható, hogy püspöksége ideje alatt Bíró gyakran tartózkodott Sümegen. Korábbi alapokon itt építtette fel reprezentatív püspöki palotáját, amelynek költségeit 100.000 forintra becsülte. Mivel püspökké választásakor az egykori veszprémi püspöki palotát korabeli állapotában nem tartotta rangjához méltó épületnek, 1754-ig a maga által a várban újonnan építtetett préposti palotában székelt. Talán ezért nevezett meg végrendeletében a préposti palotára költött igen magas, 15.000

21 Pehm 1934. 418-419.

19