Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)
Bevezetés
Bevezetés kot, ebből először fedezzék a temetés költségeit, majd a lelki üdvéért rendelt adományokat. Ezután fizessék ki a főpap cselédeit és hitelezőit. Könyveit adják a káptalannak, egyházi ruháit, edényeit, felszereléseit pedig a székesegyháznak, bútorait utódja örökölje meg. Az ezen felül megmaradt ingóságait osszák három egyenlő részre: egyharmadát fordítsák papnövelde alapítására, a másik két részről a főpap szabadon rendelkezhessen, a kánoni előírásoknak megfelelően, azaz jámbor célokra is hagyakozzék. Az örökölt és saját szorgalma folytán szerzett javaira ez a szabály ne vonatkozzon. Ha a főpapnak nincs káptalana, mindezeket az ordinárius, vagy a legközelebbi káptalan, illetve konvent hajtassa végre. A javakról felvett hagyatéki leltár egy-egy példányát adják át az esztergomi érseknek és az új püspöknek.15 Pázmány javaslatát a kamara nem tartotta elfogadhatónak, és azt javasolta a királynak, hogy a főpapok halála esetén változatlanul érvényesítse jogait. II. Ferdinánd 1625 végén a főpapok végrendelkezésére vonatkozóan kiadott diplomájában már bizonyos mértékig figyelembe vette az érsek javaslatát. Az elkövetkező kilencven évben általában ennek a királyi rendeletnek megfelelően kezelték a főpapi hagyatékokat. A káptalan által összeírt főpapi javakból fedezték a temetés költségeit, majd kifizették a tartozásokat. A főpap könyveit a káptalan, egyházi szereit és ruháit a székesegyház örökölte, háztartási felszerelését pedig utódja. További ingóságait két részre osztották, felét papnevelésre vagy szegény plébániákra fordították, másik feléről a főpap rendelkezhetett.16 A királyi rendelet hiányosságai miatt - nem rendelkezett a szerzett ingatlanvagyonról, illetve arról az esetről, ha a püspök végrendelet nélkül halt meg - és rendelkezéseinek gyakori megkerülése következményeként továbbra is fennálló vita megoldására Kolonics Lipót esztergomi érsek vezetésével egy bizottság jött létre. A bizottság egy hét pontból álló javaslatot dolgozott ki a főpapok halála után hátramaradt javak sorsáról, amelyet 1703-ban az uralkodó is jóváhagyott. Eszerint az elhunyt főpap ingó javait kamarai tisztviselő jelenlétében a káptalan írta össze. A leltárba vett ingóságokat öröklött és alapítványi javakra osztották, ezeket a rokonok, illetve a javadalom kapták meg. Azok az ingatlanok, amelyekről való rendelkezésre a főpap nem kapott engedélyt, a kincstárra szálltak, s mint ilyeneket, a kamara alkalmazottai írhatták csak össze. A hagyatékból először levonták a temetési költségeket, a cselédség fizetését és az adósságokat. A főpap könyvei és kéziratai a káptalanra szálltak, vagy arra a javadalomra, amelyet élvezett. Egyházi felszerelései, ruhái a székes- egyházé, a házfelszerelése az utódáé lett. Az ezeken felül maradt részt három egyenlő részre osztották. Egyharmadot a papneveldére, szegény plébániákra vagy a templomok helyreállítására fordítottak aszerint, ahogyan rendelkezett. Egyharmad a kincstárat illette, amelynek a hagyaték őt illető részét a végvárakra kellett fordítania. Az utolsó harmaddal a javadalmas főpap szabadon 15 Kollányi 1896. 134-138. 16 Kollányi 1896.162. 17
