Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)
Testamentaria excellentissimi, illustrissimi ac reverendissimi domini domini Martini Bíró de Padány episcopi Wesprimiensis dispositio. Kegyelmes, méltóságos és főtisztelendő úr, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök úr végső rendelkezése
Jegyzetek Buda, 1728. A püspök az egyházmegye minden hívét társulati taggá nyilvánította, s ezzel az állandó imádság megtartását szorgalmazta. Az egyes egyház- községekben alakult társulatok az itt említett perselyek felállításával egyben karitatív tevékenységet is elláttak. A mozgalom tudatos és hatékony szervezésének köszönhetően a Szentháromság-kultusz - eltérő eredménnyel ugyan - de az egész egyházmegye területén elterjedt. Dénesi 2008. A kultusz népi vallásossággal összefüggő és képi ábrázolási vonatkozásairól Lackovits 2002. 112 Lásd a 49. jegyzetben írottakat! 113 A perek iratai fennmaradtak a veszprémi sedria levéltárában: VeML: IV.3.a K VII. 162. (1753) és K X. 196. (1759). 114 Novemberll. 115 János a püspök apjának, Mártonnak volt a testvére. Meghalt 1749-ben. Felesége Jós Éva volt. Az ő fiuk volt Bíró István, a püspök által leginkább támogatott rokon. Pehm 1934. Genealógiai tábla. 116 A csallóközi Padányban birtokos Bíró család ősei az esztergomi érsek praedialista nemesei voltak. 1629-ben és 1653-ban a nádortól kaptak birtokadományt Padány határában. Pehm 1934. 19. A család nemességét a későbbi püspöknek 1730-ben újra bizonyítani kellett. Már püspökként 1747-ben sikerült új adományt nyernie a nádortól a nagypadányi és a karápi birtokokra. Pehm 1934. 402-403. 117 A püspököt túlzott rokonpártolással vádolták, azaz, hogy egyházi jövedelmeiből rokonait a szokásosnál nagyobb mértékben támogatta. Munkájában Pehm is elismeri, hogy Padányi Bíró Márton igyekezett a nemesi címet anyagi biztonsággal is megerősíteni elszegényedett rokonai számára. Elsősorban unokatestvéreit, Istvánt, Ilonát, Juditot és családjukat támogatta. A református rokonok áttérését is szorgalmazta és végül el is érte. A család tagjainak felemelkedését a nevelésen túl birtokok vásárlásával kívánta biztosítani, elsősorban Karápon. A rokonok közül István taníttatására fordított a legnagyobb figyelmet, de gondoskodott a lányok megfelelő rangú kiházasításáról is. Pehm 1934. 400M08. 118 Collegium Nobilium Löwenburgicum, németül Löwenburg'sehe Konvikt. Magyar és osztrák fiúk részére Jakob von Löwenburg 1731-ben kelt végrendelete értelmében alapított nemesi konviktust a piarista rend, s az intézmény az 1748-ban kapott engedélyt követően 1751-ben nyitotta meg kapuit. Az első magyar diákot 1755-ben vették fel. Olga Khavanova hangsúlyozza, hogy a Theresianummal szemben a Löwenburg-konviktus diákjai közé könnyebben juthattak a nemesség alsóbb rétegeibe tartozó ifjak is. 1782-ben II. József a konviktust föloszlatta, de azután 1783-tól ismét működött, bár változó névvel és formában. Épülete Bécsben, a Josefstadtban volt a piarista gimnáziummal szemben (Piaristengasse). Az épület ma is a piarista rend kezelésében van. Khavanova 2004., további irodalom Koltai 2007. 207-209. 116
