Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Kerepeszki Róbert: Éberség. Az ellenforradalminak vélt folyamatok „kezelése" a Tiszántúlon
Éberség elképzelhető, hogy mondott a helyi lakosoknak lázító beszédet, hiszen másutt is előfordult már ilyen.31 A Hajdúszoboszlón történtek módszertani és forráskritikai szempontból érdekes esettanulmányként szolgálnak. Azonban legfontosabb tanulságuk nem ez, hanem sokkal inkább az, ami minden más korábbiakban bemutatott és az ország más pontján is megtörtént eseményeké: százával haltak meg emberek azért, mert másképp mertek gondolkodni, vagy azért, mert fel mertek lépni elkeseredésükben vagy saját igazuk védelmében. Ez nemcsak a 20. századi magyar történelem egyik legszomorúbb fejezetévé vált, hanem olyan (újabb) ellenhatást is szült, amely aztán ismét brutális, számtalan áldozatot követelő eseményekben, a fehérterrorban nyilvánult meg.32 31 Baltazár Dezső például a következőket írta Böhm debreceni beszédéről, aminek éppen akkor volt tanúja, amikor letartóztatása után kihallgatásra vitték: „Útközben nagy néptömegen kellett keresztül mennünk. Akkori idők szokása szerint gyűlésezett a nép. A Bika-szálloda erkélyéről akkor délután szónokoltak Böhm, Pogány és Vágó Béla népbiztosok, megadva az utolsó instrukciókat a gyűlölt polgári elem kiirtásához. Erről a gyűlésről oszladozott a nép. Az utca egészen alkalmas hangulatú volt egy kis lámpavasas rögtönzésre. Szerencsére nem történt semmi inzultus. Bántatlanul érkeztünk el a rendőrkapitányság épületéhez.'' Baltazár 1920. 21. 32 A fehérterrorról lásd még Bödők 2011. 57
