Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Kerepeszki Róbert: Éberség. Az ellenforradalminak vélt folyamatok „kezelése" a Tiszántúlon
Éberség túszként letartóztatja és őrizetbe veszi. Erre főleg az a tapasztalat adott okot, hogy az ellenség közeledtére egyes városokban a régi reakció fejét felütve ellenforradalomba ténylegesen átment. [...] A túsz-vétel nem közönséges letartóztatást jelent, hanem annak biztosítására szolgál, hogy az a rendszer, melyhez a túszokként elvitt egyének tartoznak, óvakodni fog az elvitt egyének érdekében is mindazon cselekményektől, melyek a tanácsköztársaságra vagy szorosabban véve a helyi munkásvezetőkre és általában a proletáriátus érdekére károsan hatnának. A túszoknak semmi bántódásuk nem történik, ha az itteni proletárdiktatúrának bántódása nem /esz."14 A túszok összegyűjtése a leggyakrabban úgy zajlott le, hogy miután a vörösőrök és a terrorcsapatok tagjai megérkeztek egy településre, a helyi kommunista direktórium vezetőivel összeállítottak egy névsort azokról, akiket be kell gyűjteniük, és el kell szállítaniuk, leggyakrabban a fővárosba. Azonban a túszszedés természetesen egyáltalán nem békés módon zajlott, amit egy utóidejű forrás a következőképpen írt le: „A letartóztatás a legdurvább módon történt. A terrorista a vörösőrökkel egyszerűen berontott a hálószobába, rárivallt a családfőre, hogy azonnal öltözködjék és a néha még egészen föl sem öltözött »túszt«, időt sem hagyva neki a családjától való búcsúra, magukkal vitték olyanféle kijelentések között, hogy »holnap már úgyis hulla /esz«."15 Az idézett források jól mutatják, hogy a „preventív" terror után a lelki terrorral igyekezett a proletárdiktatúra féken tartani a helyi lakosságot. Azonban a Makón történtek megfékezésére már ez is kevésnek bizonyult, és a korábban vázolt eseménysor jól szemlélteti a vörös terror kibontakozásának végső stádiumát, a brutális fizikai erőszakot. Ennek kapcsán fontos rámutatnunk egy olyan körülményre, amit a Tanácsköztársaság utáni Horthy-korszakban egyáltalán nem hangoztattak, és manapság sem ismert a köztudatban, miszerint Weisz Mihály és Weisz Henrik hódmezővásárhelyi kereskedők, illetve Havas Henrik mozi tulajdonos zsidó származásúak voltak. Azonban nemcsak ők a vörös terror zsidó áldozatai, hanem másokról (néhány tucatnyiról) is beszámolnak a források, és többen közülük a tiszántúli régióhoz kötődtek. Ilyen például Friedländer Miksa, aki a Jász- Nagykun-Szolnok megyei Karcagon a helyi Hungária gőzmalom igazgatója volt. Ő 1919. április 26-án szóváltásba keveredett az üzeméből rekviráló Nagy Józseffel, a debreceni vörös terrorcsapat parancsnokával, aki a vitát azzal zárta, hogy közvetlen közelről fejbe lőtte.16 A vörösterror foganatosítói a tiszántúli régióban is a különböző terrorcsapatok tagjai voltak, akik között a legismertebb a Szamuely Tibor vezette különítmény volt.17 Ismeretes, hogy Szamuely csoportja páncélvonaton 14 Vásárhelyi Proletár, 1919. IV. 23. 15 Mendelényi 1921. 82. 16 Váry 1993. 76-77. 17 Ezekről a terrorcsapatokról számtalan korabeli dokumentum és visszaemlékezés beszámol, de szemléletes képet adnak róluk az audiovizuális források, a filmhíradók is. Lásd Május elseje 51
