Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Szűts I. Gergely: Politikai és társadalmi viszonyok Miskolcon és Diósgyőrben 1919-ben
Szűts István Gergely A visszatért kommunista hatalom természetesen a helyi sajtót is ellenőrzése alá vonta. A Miskolci Napló június 23-tól például már Miskolci Munkás néven, szerkesztőségében kommunista érzelmű redaktorokkal működött tovább. Ezzel közel egy időben Hirossik János távozott a városból, és helyette Kenderes Pált nevezték ki legfőbb biztosnak. Kenderes képességeiben és kapcsolatrendszerében is jóval színtelenebb volt elődjénél, ezért rá elsősorban a már beindított ügyek folytatását és ellenőrzését bízták. Hirossik távozásával, valamint a Vörös Hadsereg északi hadjáratának kényszerű befejezésével és a folyamatos visszavonulással párhuzamosan, a helyi politikai viszonyok is megváltoztak. A városi szinten továbbra is erőtlen kommunista párt, a régi tisztviselői réteg nélkül egyre kevésbé tudta biztosítani a rendszer működtetését. Ezt csak tetézte, hogy a csehszlovákok visszatérésének lehetősége miatt, a még hivatalt viselő alkalmazottak is egyre gyakrabban bojkottálták a munkát. Szociális viszonyok A Hirossik-, majd a Kenderes-féle vezetés is megpróbálta a közellátás egyik legnagyobb problémáját, a lakáskérdést gyorsan megoldani. Június elejére néhány hetes munkával elkészítettek egy lakáskatasztert, amely a városban található lakóházak mellett más lakhatásra alkalmas épületek adatait is tartalmazta. A lakáskataszter alapján indultak aztán a lakáshivatal nyomozói az általuk szocializálásra alkalmasnak ítélt házakhoz, lakásokhoz. A helyi sajtó hosszasan foglalkozott a köztulajdonba vétel körülményeivel, igyekeztek körülhatárolni azokat a kérdéseket, amelyek mentén a proletárhatalom a szocializálást véghezviheti. Ugyanis már a Reisinger-féle városvezetés alatt is érzékelhető vált, hogy a helyi döntéshozók nehezen tudták meghatározni a munkás és a dolgozó kifejezéseket. A kezdeti, klasszikusnak számító kétkezi, fizikai munkát végző proletár eszménye bizonytalanná vált, hiszen számos, akár szellemi foglalkozású alkalmazotti csoport helyzetét is rendezni kellett. így a fizikai munkás mellett lassan megjelent például a tanító és a gyógyító munkás képe is. A fogalom puhítása a tanárokon és orvosokon kívül más polgári foglalkozású rétegek számára is lehetőséget adott arra, hogy magukat szellemi munkásnak vallva, lakásaikat és ingóságaikat megmentsék a rekvirálástól. Ezzel - természetesen nem feltétlenül ideológiai megfontolásoktól indítattva - többen igyekeztek is élni. A helyzet bizonytalanságát érzékelve a helyi sajtóban újra és újra megpróbálták definiálni a munkás, illetve vele szemben a burzsoá fogalmát. „Munkásnak vagy tisztviselőknek nevezhetők azon alkalmazottak, akik valamely munkaadónál fix fizetés mellett dolgoznak. Ilyenek tehát a mezei, ipari, gyári munkások, munkásnők és magán alkalmazottak. Oly rokkantak kiknek saját keresetükből vagy az Országos Hadigondozó 38
