Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)

Nagy Szabolcs: a „klerikális reakció" egy fészke a kommün alatt. A Tanácsköztársaság veszprémben

Nagy Szabolcs rába zárták őket. A volt helyi adminisztratív vezetőket, a járási szolgabírót, s egyéb, a későbbi propaganda alapján az ellenforradalmi bázishoz tartozó sze­mélyeket csak ezután keresték fel házaikban, s értesítették az eseményekről. Az események kapcsán küldötteket menesztettek a szomszéd települések­re is, megpróbálván rábírni azokat is a „fehér" fordulatra. Másnap ünnepi népgyűlést tartottak a faluban, majd a népharag egyre inkább fellángolt, s a vörös foglyokat komolyan fenyegetni kezdte a meglincselés veszélye. Ettől a sorstól csak Bélák Endre főszolgabíró határozott fellépése mentette meg őket. Az ellenforradalom azonban már délutánra csődöt mondott. A devecseriek délfelé értesültek róla, hogy a Kun Béla rendszer mégsem bukott el, s a kör­nyékbeli települések sem rázták le magukról a vörös uralmat. Innentől kezd­ve felfegyverkezve várták a közeli városokból érkező vörös támadást, mely délután, a pápai vörös huszárok képében meg is érkezett. Vezetőjük, Adolf Iván huszárfőhadnagy együtt érzett a felkelőkkel, bement a településre, s azt ajánlotta, hogy a hangadók meneküljenek el, ő pedig embereivel szín- leg megszállja a települést, hogy ezáltal okafogyottá váljon más, kegyetle­nebb csapatok bevonulása. A tárgyalások közben azonban Veszprém felől is megérkeztek a vörös csapatok (akik időközben tudomást szereztek Adolf „árulásáról" is), s egyből tüzet nyitottak a településre, majd megszállták azt. A megtorlás még aznap a gyanúba fogott emberek kínzásával, összeverésé- vel kezdődött, s rögtön egy halálos áldozattal is járt. A devecseri illetőségű vöröskatona, Markos János egy társával, Kovács Józseffel a településen por- tyázva két menekülő alakot pillantott meg, akikre rálőttek.34 A lövések hatá­sára az egyik menekülő, Bőnyi Gyula rögtön elterült, mire Markos odalépett hozzá, puskatussal többször fejbe csapta, ezután értékeket keresve átkutatta a magatehetetlen embert. Majd „a sértett megmotozása után Kovács azt tanácsol­ta, hogy szúrjuk ki a szemeit, mire kihúztuk a szuronyainkat [...] és előbb én a jobb szemét szúrtam ki, aztán Kovács a bal szemét. Ekkor még élt a sértett és vizet kért, mire Kovács tanácsára mindketten belevizeltünk a szájába. ”35 A szörnyű bűntett után másnap, 7-én reggel, az időközben Pápáról érke­zett kommunista vezetőkből álló vésztörvényszék is megkezdte a kihallgatá­sokat. Késő délelőtt megjelent Budapestről Szamuely László, a hírhedt Tibor öccse is, s felhatalmazása értelmében kezébe vette a megtorlás irányítását. Két embert, Baják István tanítójelöltet és Ferenczi Lajos füldművest még az­nap felakasztottak. Krassovszky Gyula, volt devecseri, időközben Herendre áthelyezett tanítót maga Lusztig fogta el búvóhelyén, majd összeverte és Szamuely elé szállította. Őt is felakasztották. Somogyi János földművest pedig golyó általi halálra ítélték. A Tanácsköztársaság bukása után az elka­pott felelősök egy részét kivégezték. A Horthy-korban a devecseri áldozatok­«BFL VII.5.C. 208/1920. 35BFL VII 5.c. 208/1920. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom