Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Nagy Szabolcs: a „klerikális reakció" egy fészke a kommün alatt. A Tanácsköztársaság veszprémben
Nagy Szabolcs szűk el láb alól. Az én parancsomra meg kell ölni azt akit én kijelölök - illetve ahogy kifejezte magát - 'gajdeszra küldeni’."19 Pervangert belépése után parancsnoka Hajmáskérre küldte aknavetőt vételezni,20 itt találkozott vele Lusztig, s felismervén benne a kitűnő terrorparancsnokot, rögtön kikérte a veszprémi terroristák vezetésére felettesétől. Veszprémben jobb keze a már az első „tengerész" hullámmal a városba érkezett 22 éves Csömör Gábor lett. A „szokványosnak" mondható rekvirálásokon, fosztogatásokon, túszejtésen kívül Lusztig, Pervanger és Csömör nevéhez köthető egy sokkal fajsúlyosabb bűntett is. Április végén híre kelt, hogy a korábbi hadügyminiszter, a kommunisták ellenségének számító Festetics Sándor szülőhelyén, Dégen bujkált. Lusztig Arnold ennek kapcsán személyesen fogta el Szigeti András dégi kocsmárost, akit egyrészt Festetics bújtatásával, másrészt szökésének segítésével vádolt meg. A foglyot előbb Veszprémbe szállította, majd nem tudni miért, Pervangerrel úgy döntöttek, hogy Csomorral kivégeztetik. Utasításuknak megfelelően Csömör április 27-én kocsissal együtt rekvirált egy szekeret, majd az „elítéltet" maga mellé ültetve, Balatonkenese irányába hajtatott. Innentől mesélje tovább a történteket Csömör. „Balatonkenesén túl a Siófokra vezető országúton megálltunk, Szigetit a kocsiból kiszállítottam és megparancsoltam Herczegnek [a rekvirált szekér kocsisának - a szerző], hogy a hazulról velem vitt villanydróttal kösse hátra a kezeit [...] Ezt megelőzően útközben - Kenese mellett - egy zsidó temetőből egy kb. 5 kg súlyú emlékkövet vettem magamhoz, s arra villanydrótot kötöttem. Szigeti megkötöztetése után azonnal megparancsoltam Herczeg bérkocsisnak, hogy azonnal távozzon, ki el is távozott, és meghagytam neki, hogy a történtekről senkinek szólni ne merészeljen, mert akkor ő is le lesz tartóztatva. Ezután én Szigetit a Balatonba vittem kő nélkül - mert azt elindulásunk után kb. 15 lépéssel eldobtam - térdig érő vízben egy kis kiemelkedő kősziklára [...] leültünk és Szigeti engem kérlelt, hogy nem-e lehetne megszökni, és ha ebben segítségére leszek sok pénzt ad és boldoggá tesz. Erre én azt kérdeztem tőle, tudna-e olyan helyet ahol nem találnák őt meg, mire kijelentette, hogy biztos helyet nem tud. Erre aztán ő arra kért, ha már meg kell halnia, menjek el apjához Dégre, és mondjam meg apjának, hogy a temető kapujától jobbra egy szilfának a tövéberx általa elásott ékszereket vegye fel és azok 1/3-ad részét adja menyasszonyának. Ezen kérésének teljesítését megígértem. Ezután ő is, ti. Szigeti kért, hogy végezzek vele, hogy ne szenvedjen. Erre én a mellettem ülő Szigetinek azt mondtam, hogy dűljön hátrább, revolverrel a fejére célozva rálőttem, azonban revolverem nem talált, újból rálőttem ugyancsak fejére célozva és ezúttal lövésem fején találta úgy, hogy ülő helyéből lecsúszott, s erre én azt gondolva, hogy nem halt meg nekimentem, s rajta több szúrást ejtettem rohamkéssel, s midőn 19BFL VII. 5.C. 2567/1920. 20BFL VII. 5.c. 2567/1920. Vallomásában az eseményeket összekeverve, a Fery Oszkár-féle letartóztatás másnapjára teszi a hajmáskéri útját, mely nyilvánvalóan képtelenség, hiszen e szerint annak időpontja június 19. lenne. 16
