Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Nagy Szabolcs: a „klerikális reakció" egy fészke a kommün alatt. A Tanácsköztársaság veszprémben
Nagy Szabolcs Mint az idézetből is kitűnik, azt lehet mondani, hogy Veszprémet gyakorlatilag érintetlenül hagyta az Őszirózsás forradalom. Ugyanazok a politikai szereplők, tisztviselők vezették a várost 1918 ősze után is, akik már évek- évtizedek óta megtalálhatóak voltak posztjukon. Ezt az állítást a helyi nemzeti tanács összetételén túl alátámasztják az „ellenérdekelt felek" közlései is. Ezen körülmények miatt mind az utókor marxistái (pl. Csaba Imre, a megyei lap múlt rendszerbéli főszerkesztője),6 mind pedig a kortárs forradalmárok (pl. Próder István rendőrségi fogalmazó) keseregtek. Próder, mint írja, egyenesen undort kapott, mégpedig háromszor. Először, mikor látta az 1918 őszén megalakult megyei nemzeti tanács összetételét, melyben ugyanazok vitték a prímet, mint korábban, a forradalom előtt. Másodszor a helyi Károlyi-párt összetétele láttán kapott undort, harmadszor pedig a szociáldemokraták és kommunisták egyesülése után létrehozott Magyarországi Szocialista Párt helyi szervezetébe belépni kívánók láttán.7 S csakugyan, még 1919 márciusa is a helyén érte mind Bibó Károly alispánt, mind Komjáthy László polgár- mestert, mind Török Gyula rendőrkapitányt. A nemzeti tanácsokba beválasztott kisszámú szociáldemokratán, Károlyi-párti politikuson kívül szinte csak Rainprecht Antal kormánybiztos számított az új idők politikusának, ám ő sem egyértelműen tekinthető a forradalom feltétlen támogatójának, korábbi és későbbi pályafutása alapján sokkal inkább egy mindenkivel szót értő, ugyanakkor mindkét oldaltól meglehetős távolságot tartó, mai kifejezéssel élve „harmadik utas" személyiségként értékelhető.8 Ez a „káderhiány" egyébként később is jellemző volt, rányomta bélyegét a kommün teljes helyi történetére. Példaként említhető, hogy a forradalom előtt pozícióba jutott dr. Lányi Sándor államügyész nemcsak 1918 ősze, de 1919. március 21. után is helyén maradhatott, s bizony alig titkolt tevékenységet fejtett ki a kommunisták által üldözött személyek, például a helyi túszok érdekében. Ez utóbbiakat gyakorlatilag védőőrizetben tartotta, hogy ne kerülhessenek a városban működő vörös keretlegények kezére. Vagy említhetjük a helyi forradalmi törvényszék összetételét is, amely bár munkásokból verbuválódott, de tagjai „ideológiailag annyira képzetlenek voltak", olyany- nyira nem mertek elrugaszkodni az emberi jó ízlés és humánum által diktált döntésektől, hogy a Veszprémbe vetődő, a központi irányelvekkel jobban tisztában lévő elvtársak (pl. Szamuely László) nyíltan megfeddték őket gyen- gekezűségükért.9 6 Csaba 1959. 42-62. 7 Vörös Zászló 1919. IV. 5. 4. 8 Személyére vonatkozóan vő. bővebben az MNL VeML könyvtárában őrzött, 8989. számú, Dr. Rainprecht Antal című gépelt kéziratban található szűkszavú életrajzot. 9 Csaba 1959.198. 12
