Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)

Cseh Géza: Szemet szemért

Szemet szemért... mártír nevét örökítették meg a szolnoki neológ zsinagógában elhelyezett márványtáblán, amelyet 1945 után eltávolítottak a templom bejáratából.10 A zsidó származásúak aránya mind a kivégzettek között, mind a Fehér Gárda taglétszámában messze felülmúlta a város összlakosságához képest a zsidó­ság számarányát. A vagyonos kereskedők, vállalkozók és izraelita vallású ér­telmiségiek nyíltan szembefordultak a proletárdiktatúrával, amikor arra le­hetőség kínálkozott. A MÁV-műhely és különösen a fűrésztelepek munkásai, továbbá az alacsonyabb beosztású vasutasok többsége a kommünt támogatta. László Imre vasúti detektívet ugyancsak teljesen ártatlanul végezték ki, ráadásul őt még halálra sem ítélte a forradalmi törvényszék. A szolnoki vas­utasok közül többen haragudtak László Imrére, mivel könyörtelenül üldözte a vagonok dézsmálóit. K. Bózsó Károly vasutas, akit korábban László fel­jelentése alapján egy év börtönbüntetésre ítélték lopásért, néhány társának segítségével elfogta a detektívet és a forradalmi törvényszék elé hurcolta. A vasutasok kérték, hogy Lászlót is ítélje halálra, Szamuely azonban el­utasította őket: „Efféle apró csirke tolvajokkal nem bíbelődöm, végezzenek vele a vasutas elvtársak!" Ezután a vasutasok a halálra ítéltekkel együtt a temető­árokhoz kísérték foglyukat és átadták a kivégző osztag parancsnokának. Am Mann József nem lövette agyon a detektívet, mivel a neve hiányzott a halálra ítéltek listájáról, hanem kiállította a sorból, mire a vasutasok maguk lőtték le áldozatukat. 1920-ban a Szolnoki Királyi Törvényszék K. Bózsó Károlyt és Zubek Lajost halálra, társaikat hosszabb-rövidebb börtönbün­tetésre ítélte. A halálos ítéleteket azonban a kormányzó kegyelemből élet­fogytiglani büntetésre enyhítette. K. Bózsó 1922-ben fogolycsere egyezmény keretében a Szovjetunióba került és 1941-ben elesett a moszkvai csatában. A Tisza-parti városban a rendszerváltásig utcanév és egy általános iskola el­nevezése emlékeztetett a nagy honvédő háború szolnoki hősi halottjára. Az 1919-ben személyes bosszúból elkövetett gyilkosságról csupán annyit közölt K. Bózsó Károly életrajzírója: „Egy vasúti detektíven népítéletet hajtott végre."11 Ugyancsak megrázó Stögermayer Antal halkereskedő, a halételeiről hí­res Aranyiakat vendéglő tulajdonosának tragédiája. Stögermayer sohasem foglalkozott politikával, inkább szakácskönyveket és ételrecepteket állított össze és a Művésztelep bohém lakóival töltötte szabadidejét. Fehér érzel­meit azonban nem titkolta, ezért a lakásán házkutatást tartottak és egy pisztolyalakú szivartartót találtak nála. Szamuely őt is halálra ítéltette, és amikor a hűvös május eleji időben a temetőárokba állították, télikabátját 10 A két világháború között, sőt 1990 után is felbukkant a sajtóban és esetenként a történeti irodalomban az állítás, mely szerint Szamuely elnézően bánt a zsidó származású fehérekkel. A szolnoki eset azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A felekezeti összetartozást és általá­ban az emberi együttérzés minden megnyilvánulását elutasította a könyörtelenségéről és sza- dizmusáról elhíresült népbiztos-helyettes. “Szentesi Zöldi 2011. 98., Cseh 1993.131. 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom