A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Hermann István: A szocialista kori Pápa (1949–1989). Szubjektív esszé
Hermann István: A szocialista kori Pápa (1949-1989) naszkodtak a dolgozók. Majdnem ugyanezt ismételték meg jó egy esztendő múlva arra a panaszra utalva, hogy - felsőbb rendeletre - 3%-kal csökkentették a város tejkontingensét. Egyes hiányzó élelmezési cikkeket úgy próbáltak meg pótolni, hogy például felülvizsgálták a Pápai Húsipari Vállalat központi elosztóját, és elégtételképpen 30-40 kg húst utaltak át helyi fogyasztásra. Minthogy ilyen úton messze nem lehetett a problémákat megoldani, be kellett érni a magyarázattal: Városunk nem tartozik a kiemelt városok közé, nem mindenből áll rendelkezésre annyi mennyiség, amennyit a szükséglet megkövetelne! Más kérdés, hogy a lakosság számára ez okkal érthetetlen volt. Ezért is történhetett meg - mint arról egyik beszámolóban hírt adtak -, hogy egy-két hangadó vezetésével tömeges küldöttséggel keresik fel a tanácsot és követelik ezt vagy azt az élelmiszert.18 Erre a sorban állásos időszakra talán még emlékeznek az idősebbek, ez volt Pápán a „tevehús”, valójában a fagyasztott argentin marha virágkora. De ebben az időben voltak az iskolai szénszünetek, a lakosság pedig a szinte éghetetlen „nyers lignittel” vagy a szénülés folyamatának nagyon az elején tartó dorogi lignittel volt kénytelen fűteni. (Emlékeim szerint a dorogi lignitet nem lehetett lapátolni, csak úgy lehetett eltüzelni, ha a hatalmas fás darabokat a fűtés előtt fejszével szétverték és hagyták egy kicsit szikkadni.) Mindemellett működött a jegyrendszer, aminek a tanácsüléseken „gyönyörű" ideológiai hátteret gyártottak: a régi jegyrendszer rossz volt, a mai a dolgozók érdekeit szolgálja az ügyeskedőkkel szemben. A textilgyár dolgozóiban egyenesen „örömöt váltott ki” a jegyrendszer.19 A romló életszínvonallal párhuzamosan megjelent a hús, zsír, tej, szemes termények20 begyűjtése.21 * A beszolgáltatások elmaradásáért írásban idézett-figyelmeztetett 900 lakosból, mindössze 70 fő jelent meg a tanácson.~ A VB-ülésen begyűjtési versenyt javasoltak a helyzet javítására, valószínűleg mérsékelt eredménnyel... Az amúgy is nehéz körülmények között élő lakosságra Pápán is ránehezedett a „kötelező szocialista állami takarékoskodás kényszere” - a békekölcsön. Lényege, hogy az állam kötelezően elvárta minden dolgozó állampolgártól, hogy évente kb. egyhavi fizetésének megfelelő összegért békekölcsönt jegyezzen, ezáltal segítse az államot a „békéért folyó küzdelemben”.23 Mivel az önkéntes jegyzés nem nagyon működött, főleg a mezőgazdasági dolgozók körében, szintén a pedagógusoknak kellett propagandamunkát folytatni. A mezőgazdaságban 18 Orbán 1992: 465. 19 Persze csak a tanácsülési beszámolók szerint. "H MNL VeML PL XXIII. 577. a. 1951. január 26-ai VB-jegyzőkönyv. Pápán ezekben az években Mayer László volt a begyűjtési felelős. Ő az a személy, aki a tanácsi rendszerben a teljes karrierlistát befutotta, egyszerű ügyintézőből lett a ranglétra csúcsán álló VB-titkár. MNL VeML PL XXIII. 577. a. 1954. február 2-ai VB-jegyzökönyv. 23 http://hu.wikipcdia.org/wiki/B%C3%A9kek%C3%B61cs%C3%B6n MNL VeML PL XXIIL 577. a 1954. szeptember 9-ei VB-jegyzőkönyv. 107
