A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Cserős Borbála: Új város – új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében. A helyi politikai elit kiépítésének folyamata és forrásai
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története „Új szocialista várossal gazdagodik hazánk: Várpalota bányászközség várossá alakul. Már a hároméves terv során kikövezték Várpalota utcáit, rendezték a vízellátást, 109 lakást, iskolát, mozit, egészségházat és tüzoltószertárat építettek. Az ötéves tervben ez a fejlődés még erősebb ütemben halad. Kétmillióforintos beruházással új vízmüvet létesítettek, félmillió forint költséggel orvosi rendelő építését kezdték meg. Eddig három 34 lakásos emeletes ház készült el és még az idén nyolc ház építését fejezik be. A lakások mind kétszobásak, fürdőszobával. Hat legényszálló is épült. Várpalota várossá alakulása után is még sok mindent kap az ötéves tervtől. 1952-ben további ezer lakás készül el. Új mentőállomást, két bölcsődét, egy négytantermes új iskolát építenek. Hét és félmillió forintot fordítanak az ebédlővel, kultúr- és tornateremmel ellátott korszerű vájártanulóotthon létesítésére. Hárommilliós költséggel helyreállítják majd az ősi Mátyás-várat, ahol a tömegszervezetek és kultúrszervek kapnak helyet.”16 Kicsit csalóka lehet a hosszú felsorolás, hiszen „Várpalota újjáépítése, majd a városi arculat formálása szó szerint a romokból kiindulva történt. [... A] települést, valamint az üzemeket ért bombatámadások következtében az ország harmadik, leginkább tönkretett helységének számított.”17 Ez a szempont árnyalhatja a sokféle fejlesztést részletező Népszava-cikk mondanivalóját is. Az 1947-1949 közötti időszak elsősorban - mint szinte mindenhol az országban - a romeltakarítással és azon épületek újjáépítésével telt, melyek nem szenvedtek helyrehozhatatlan károkat.18 1949-re megépült a ma Rákóczi-telepnek nevezett - eredetileg Rákosi-telep - kis városrész 122 földszintes bányászháza a történelmi belvárostól másfél-két kilométerre.19 A valódi városépítés azonban - a már szocialista város megépítése - 1949-ben indult a tervezett nehézipari nagyberuházásokkal párhuzamosan. A megnövekedett bevándorlás nyomán folyamatosan nőtt 16 Népszava, 1951. október 6. 5. A cikk írója téved, amikor a palotai várat Mátyás várával azonosítja. (Kiemelés az eredetiben.) 17 Bráz 1985: 70. 18 MNL VeML V.419. 236/945: „Vármegyei Számvevőségnek, Veszprém. 441/1945. számú alispáni rendeletre tisztelettel jelentem, hogy Várpalota községben a lakható kőépület 656, emeletesház nincs. Ló 200 drb., ökör 50 db., igavonásra használt tehén 8 db., szamár 1 db. Családtag 18-60 évig 50 [?]. Idegen házban lakók 200. A salgótarjáni kőszén bányában 700 bányász van, év közben a számuk állandóan változik. A Péti Nitrogénmüvek r. t. üzeménél 701 tisztviselő és munkás van alkalmazásban. Magánjáró gépjármű nincs. A község a rája eső közmunka részesedést pénzben váltságolja. A fenti adatok becslés alapján lettek megállapítva. Nagy .... jegyző, Várpalota, 1945. június 11.” 19 Könczöl 1998:264. 30
