A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)

Cserős Borbála: Új város – új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében. A helyi politikai elit kiépítésének folyamata és forrásai

rat. A lakosság sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem talált megélhetési lehetőséget, és nagyarányú elvándorlás kezdődött.”13

Palota a 20. század elejére községnyi településsé zsugorodott, elveszítette korábbi mezővárosi rangját. A nehéz gazdasági helyzeten némileg enyhített a környékbeli szénkincs felfedezése,14 s bár a szén gyenge minőségű volt, a bánya azért folyamatosan fejlődött: újabb és újabb aknákat nyitottak meg, a német tőke is invesztált a fejlesztésbe és a kitermelésbe. Időszakos visszaesések után az igazi fellendülést a Fűzfői Gyártelep (1928) és a Péti Nitrogénmüvek (1932) működésének kezdete jelentette, melyek jelentős fogyasztói lettek a palotai szénnek. 1941-ben már 2800-an dolgoztak a bányában.

1941-ben Várpalotának 8800 lakosa volt,15 de nem kapta vissza városi rangját, városias jellege nem erősödött, jelentősége a két szomszédos, nagy történelmi hagyományokkal rendelkező város, Székesfehérvár és Veszprém mellett mindig eltörpült.

Az ipart és a bányát ugyan szerencsésen érintette a II. világháború alatti hadiipari konjunktúra, de a háborúnak komoly ára is volt: a harcokban a város jelentős része, az épületek 70%-a elpusztult - ez az arány az országos átlaghoz viszonyítva is jelentősnek mondható.

3. Várpalota a II. világháború után - új város születik

A korábban már idézett belügyminiszteri rendelet 1951 őszén kimondta Várpalota város létrejöttét Várpalota bányászközség és a két környező település, Inota és Pétfíirdő egyesülésével. Ehhez a lépéshez a megyehatárokat is át kellett rajzolni, hiszen Inota eredetileg Fejér megye része volt, csak az egyesítés végett „került át” (közigazgatásilag) Veszprém megyébe - cserébe Fejér megyéhez csatolták Nádasdladányt. A már megkezdett ipartelepítéshez, a meglévő bányák fejlesztéséhez szorosan kapcsolódik a városalapítás, -alakítás, hiszen nehézipari központot álmodtak meg a tervezők.

Várpalota szocialista város fejlesztése és léte egészen a rendszerváltásig az odatelepült nehézipartól függött. Az 1951-ben létrejövő város kiemelt helyzetbe került. Erről tanúskodik a korszak hivatalos retorikája is, a Népszava így számol be a várossá alakulásról:

Cserős Borbála: Új város - új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében

13 Pacsuné 1993: 44.

14 A bánya megnyitásának időpontját a szakirodalmak nem jelölik egyöntetűen: a legtöbb 1876-ot említi, de Könczöl Imre meggyőző érvelésében már 1886-ról ír: Vö. Könc- zöl 1998: 39.

15 Összefoglalás Pacsuné 1993:44-46. alapján.

29