A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Szüts István Gergely: „A közellátás vonalán támad az ellenség”. A város első hétköznapjai: Várpalota, 1951–1952
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története folyamatokat alig ismerő kádervezetők a szervezetlen közellátásból és a nagyarányú népességmozgásból adódó problémákat támogatás és funkcionális tudás híján sok esetben nehezen tudták kontrollálni. Különösen úgy, hogy a valódi szakemberekből is komoly hiány mutatkozott. 1951-ben például mindössze három körzeti orvosa volt a városnak, ami közel húszezer emberre levetítve rendkívül alacsonynak számított. Két évvel később, 1953 nyarára a statisztikák szerint javult az arány, azonban az ekkor alkalmazott 17 orvos esetében nem tudni, vajon hányán lehettek valóban szakemberek.14 Az egészségügyi helyzetre jellemző, hogy az egyes kerületek tanácsosai többször felhívták a figyelmet az ivó- és szennyvíz, valamint a kommunális hulladékkezelés tarthatatlanságára. 1952 augusztusában például a Víz- és Csatornamű Vállalat vezetője előbb a korszakban elvárt módon önkritikát gyakorolva elismerte, hogy szinte állandó vízhiány van a városban.19 20 21 Személyes hibái, illetve a bánya okozta geológiai hatások mellett azonban ő is a pazarlásra, a szivattyúk hiányára és alkalmatlanságára, valamint a közkutak rossz minőségére panaszkodott. A hétköznapokban a legtöbb feszültséget a látható pazarlás okozta, emiatt a város magasabb pontján élők többször kérték az érintettek felelősségre vonását. A tanács ígéretet tett arra, ahol pazarlást tapasztalnak, ott büntetésképpen csak egy csapot hagynak nyitva, és azt csak adott napszakban használhatják tulajdonosaik."1 Az ivóvíz mellett a napi élelmiszerellátás akadozása is komoly feszültségforrást jelentett. Itt a városi hivatalok tapasztalatlansága és szervezetlensége mellett a legfőbb gondot az élelmiszer- és közületi cikkek általános hiánya okozta. 1952 tavaszán például többen azzal a panasszal fordultak az I. kerületi tanácshoz, hogy a tej csak a 10 órás vonattal érkezik Veszprémből, emiatt aki aznap hozzá szeretne jutni, egészen délig kénytelen sorban állni.22 1952 áprilisában, éppen az április 4-ei ünnepségek előtt pedig komoly kenyérhiány alakult ki a városban, ami mögött egyesek szabotázst sejtettek. Mivel a helyi közületi vállalatokat nem egyszerre, hanem 1951 októberétől folyamatosan alakultak, ezért bizonyos ellátási feladatokat más települések bevonásával kellett megoldani. így a tej Veszprémből, míg a kenyér még 1953- ban is részben a megyeszékhelyről, illetve Pápáról érkezett. Igaz ugyan, hogy Várpalotán ekkor már működött kenyérgyár, ám a felszereltség minősége, a szakértelem- és alapanyaghiány, valamint a folyamatosan növekvő igények miatt gyakran nem tudta feladatát ellátni. A városi bizottság üléseinek 19 Egy 1953. június 1-jén készült jelentés szerint a 17 orvosból 8 értelmiségi, 6 munkás, 2 paraszt és 1 kulák családból származott. MNL VeML XXIII. 627. b. 1. doboz. 86/1953. 20 MNL VeML XXIII. 627. a. 1. kötet. 1952. augusztus 10. 21 MNL VeML XXIII. 626. a. 1. kötet. 1952. július 14. 22 MNL VeML XXIII. 627. b. 2. doboz 230
