A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)

Szüts István Gergely: „A közellátás vonalán támad az ellenség”. A város első hétköznapjai: Várpalota, 1951–1952

A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története

A lassan épülő lakások miatt számos család volt kénytelen albérletben, komfortnélküli szobákban, pincékben élni mindennapjait.9 A következő években az építkezések üteme ugyan nőtt, - így például a városegyesítés idejére már 137 új emeletes épület készült el, 778 bérleménnyel -, de például egyszobás bérlákásra átlagban még mindig 10-15 jelentkező jutott.10 11 A lakhatási ügyek koordinálására és lakásügyi problémák orvoslására viszonylag későn, csak 1952. július 20-án hívták életre az Ingatlankezelő Vállalatot. A hivatal novemberi jelentéséből azonban kitűnik, hogy a tizennégy alkalmazott - közülük mindössze nyolc volt házfelügyelő - érdemben alig tudott javítani a lakhatási körülményeken."

A súlyosbodó lakásínségen ideiglenesen ugyan enyhített az a diktatórikus rendelkezés, amelynek értelmében 1952 februárja után bizonyos házingatlanokat államosítottak.12 A törvényerejű rendelet értelmében a városban összesen 179 házat, azaz 526, három vagy többszobás ingatlant vettek állami tulajdonba.13 A legtöbb lakáshoz - mivel tulajdonosai iparosok, kereskedők vagy ipari kuláknak bélyegzett személyek voltak - üzlet is tartozott. Az egykori tulajdonosokat vagy kiköltöztették, vagy társbérlőket helyeztek el ingatlanjaikban.

Bár Sztálinvárossal ellentétben Várpalota már egy létező településmagra épült, mégis a háborús pusztítás nyomán lerombolt házak és középületek helyett a szocialista várostervezés elképzelése szerint egy új településstruktúra körvonalazódott. Ez pedig azzal járt, hogy nemcsak lakó- és középületeket, hanem utakat, járdákat, csatornákat, azaz a teljes infrastruktúrát is ki kellett építeni. Ehhez természetesen jelentős forrásokra lett volna szükség. A Településrendezési Intézet által az Országos Tervhivatalhoz 1951 nyarán beterjesztett tervezetből azonban az látszik, hogy egyes kiemelt települések esetében nem megfelelően számoltak bizonyos beruházási többletköltségekkel. Várpalota, Dunapentele (Sztálinváros) és Kazincbarcika esetében ez 99%-os infrastrukturális többletigényt jelentett.14 Hiába számított kiemelt ipari területnek

9 A háborús károk, (a hazai lakásállomány 24,8%-a sérült vagy pusztult el) valamint az 1945 előtti lakáspolitika miatt országos szinten súlyos problémákat okozott a lakhatás kérdése. Azonban nemcsak a meglévő lakások száma, hanem azok komfortfokozata is messze elmaradt a társadalmi igényektől. Belényi 2009: 288.

10 MNL VeML XXIII. 627. a. 1 kötet. 1952. november 8.

11 MNL VeML 627. b. 1. doboz. 1952. november 5.

12 Az 1952. 4.sz. tvr. értelmében: 1. § (1) A jelen törvényerejű rendelettel összes

alkatrészeikkel és tartozékaikkal állami tulajdonba vétetnek: a, mindazok a

magántulajdonban álló házingatlanok (villák, öröklakások, üzletházak, üzemházak, raktárak stb.) amelyeket vagy amelyeknek egyes részeit bérbeadás útján hasznosítják, b, a tőkések, egyéb kizsákmányolok és megdöntött társadalmi rendszer népelnyomó elemeinek ingatlanai, abban az esetben is, ha azokat bérbeadás útján hasznosítják.

13 MNL VeML 627. a. 1. kötet. 1952. április 25.

14 Germuska 2002: 4.

228