A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Sztahó Eszter Ildikó: Szocialista iparvárosból megyeszékhely. Tatabánya története a 20. században
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története 8. Az Állami Áruház 1957-ben Forrás: Tatabánya Anno A három történelmi elődközség Alsógalla, Felsőgalla és Bánhida néhány kilométeres távolságban feküdt egymástól, és az általuk alkotott háromszögben indult meg az ipar telepítése, a bányászat és a munkáskolóniák kialakítása. Tatabánya, az akkor még kis bányásztelepülés mindhárom község földjeire rátelepedett és kifejlődésével szinte összekötötte a három falut. Megvolt az esély arra, hogy ezek az összenövő nagyközségek lassan, évtizedek alatt majd kisvárossá fejlődjenek természetes módon, erőszakos beavatkozás nélkül. Erre azonban nem hagytak időt, hiszen politikai megfontolásból 1947-ben várossá nyilvánították az egyesített négy községet.56 Egyesek szerint nem volt és még ma sincs Tatabányának városhoz, különösen megyeszékhelyhez méltó központi magja, hiányzik a város karaktere.57 A kvázi városmag Magyarországon, egyedülálló módon el is vándorolt a 1960-as évek elején, amikor a város egy részét alábányászták.58 A különálló, egymástól jelentős távolságra épült városrészekből centrum hiányában nem vált organikus 56 László 1992: 191. 57 Jóna 2007: 24. 58 Jelenleg is folyamatban van egy nagy volumenű beruházás Újvárosban, ahol a Fő tér és környéke felújítása zajlik. Kialakulóban van a Fő tér és a Szent Borbála tér térségében és a vasúti felüljárón át Dózsákért központjával összekapcsolt „igazi”, s talán végleges városközpont. 220
