A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Nagy Szabolcs: „Rekonstrukció” és „rehabilitáció”. Veszprém belvárosának Kádár-kori „ modernizálása ”
A közép-dunán túli régió városainak szocialista kori története „A 70-es évekre érezhetően változó városrehabilitációs szemlélet és a korábbi átépítési akció erőteljes szakmai kritikája talán együttesen eredményezte azt, hogy a belváros további átépítésével kapcsolatosan 1975-ben új döntés született: a Kossuth Lajos utca északi oldalán álló, korábban bontásra ítélt öreg házakkal határolt tömböt a régi épületeket lehetőség szerint megtartó, megújító átépítéssel kell rehabilitálni. A tervezési munka indítását szűkszavú, a Kossuth Lajos utca 1-17. számú házak felújítását megrendelő levél tette lehetővé. A megbízás értelmezése során alakult ki az a tervezői vélemény, hogy lehetőség nyílhat a város karakteréhez, múltjához, léptékéhez illő, az előző erőszakos beavatkozásoktól merőben eltérő építészeti szemlélet érvényesítésére tömbrehabilitáció tervezése során. Ezt a szemléletet nem volt könnyű elfogadtatni abban az időben, amikor még élénken élt a korábbi túldimenzionált városépítés szelleme. Sok egyeztetés, előzetes koncepcióütköztetés során, egyértelműen szakmai indíttatású tervezői kezdeményezésre kerekedett ki a tíz éve indult és ma már csaknem befejezett tömbrekonstrukciós munka. A tervezés fő koncepcionális szempontjai a következők voltak:- elfogadni és továbbtervezésre, továbbfejlesztésre alkalmassá tenni azt a látszólag összeegyeztethetetlen állapotot, amelyben egy korábbi, léptéktelen építészeti elképzelés félbemaradt torzója és a történelmi belváros véletlenszerűen megmaradt része egy utca két oldalán érintkezik. [...]- építészeti cél volt megmutatni, hogy a régi épületek léptékében is megoldható Veszprémben az élettel teli, változatos tartalmú és képi élményt nyújtó városközponti zóna kialakítása, lehet a mai építészet elemeivel átszőtt, természetes hatású együttest kialakítani, amely a védett történelmi városmag felé zökkenőmentes átmenetet biztosít.”35 Mint a fenti sorokból is kitetszik, az azokat jegyző, helyi kötődésű Ruttkay M. Gyula, a Veszprémterv mérnöke által vezetett új belváros-rehabilitációs projekt már más szellemben, más célokat kiemelten szem előtt tartva született. Ez a tény viszont azt eredményezte, hogy mind a Márton-féle tervek torzók maradtak befejezetlcnségük okán (nem épült meg például az eredetileg tervezett összes parkolóhely, mely máig kihat a terület autós megközelíthetőségére), mind az értékek megőrzésére nagyobb hangsúlyt helyező Ruttkay-féle irány is csak tűzoltásra vállalkozhatott, hiszen az átalakítás jelentős része már lezajlott. Veszprém belvárosa „rossz helyen volt rossz időben”, egy mindösszesen egy évtizedet „élt” építészszakmai irányzat, a „városrekonstrukció” áldozatává vált. Ez a „kísérlet” azonban nemzetgazdasági szinten is jelentős, százmilliókban mérhető 35 Ruttkay 1989. 202
