A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
mussal - úgy vélte, hogy a film szókimondóbb a korábbiaknál, mivel szerepelnek benne Jampecek” és „lumpen-elemek” is.07 A városról kialakult kép megalkotása során gyakori toposz volt, hogy a negatív elemeket a „zűrzavar” vagy a „túlzott rend” ábrázolása képviselte. így tett az az angol diplomata és amerikai útitársa is, aki 1953-ban kétnapos kirándulásra kapott engedélyt, amely során megtekintették Sztálinvárost és Komlót. A „túlzott rendet” a sztálinvárosi élményeiket felelevenítök általában a „kockaépületek” egyformaságának ecsetelésével jelenítették meg (holott Sztálinváros belvárosának építészetén végigkísérhetek az ötvenes évek elejének építészeti vitái): „Mind ugyanazon egyhangú formát követi, amely leginkább felfordított cipösdobozokra emlékeztet, az oldalain négyszögletes lyukakkal.”67 68 A sztálinvárosi életszínvonalról számos mendemonda keringett az országban, amelyek ellentmondtak egymásnak. A Sztálinvárosi Tanács rendre kapott olyan leveleket az országból, amelyekben távoli falvak lakói jól fizetett munkát és lakást kértek, mert azt hallották, hogy Sztálinvárosban mindkettőből bőségesen van. Sőt, 1959-ben a városi hivatalnokok arról panaszkodtak, hogy „többször előfordul, hogy az elmegyógyintézet az ápoltját, a Munkahelyparancsnokság az elítéltjét egyenesen Sztálinvárosba küldte, hogy itt helyezkedjék el és majd itt lakást fog kapni.”69 Túlzás volna kizárólag a propagandafüzetek hatásának betudni, hogy a visszaemlékezők többsége úgy eleveníti fel a városba költözését, hogy a jobb fizetésért és a lakásért jött a városba. Sztálinváros 1951-1953 között jobban el volt látva élelmiszerrel és iparcikkekkel, mint más vidéki városok, amit a visszaemlékezéseken kívül a kiskereskedelmi forgalom adatai is bizonyítanak.70 A bérek szintén magasabbak voltak, mivel ellenkező esetben senki sem lett volna hajlandó a városba költözni. Mindezek mellett, a képzett szakmunkások és a műszaki értelmiségiek igen gyorsan kaptak lakást, ami szintén komoly vonzerőt jelentett az ide költözni szándékozók számára. Ezzel szemben a vasmüvet körülölelő barakktelepek lakóinak, a többnyire faluról beáramló, alkalmi munkából élő segédmunkásoknak Sztálinváros valószínűleg csak az egyik legnagyobb építkezés volt, ahova a falvakat sújtó ínség elől el lehetett menekülni. Persze mind az „ínség-”, mind a „bőség-mítosznak” megvolt a maga funkciója. Míg a város „ínség-mítosza” beépült a politikai rendszer bírálatába és a fennálló uralmi renddel párhuzamosan létező, nem-nyilvános diskurzusba, addig a „bőség-mítosz” a politikai rendszert alapjában elfogadó vélemények és a városlakók Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok 67 Fedor Ágnes: Hét színésznő beszél szerepéről az új sztálinvárosi filmben. Nők Lapja, 1953. november 12; Uő: Egy város magára ismer. Nők Lapja, 1954. január 14; Vészi Endre: Kiskrajcár. Irodalmi Újság, 1954. január 2.; Kiskrajcár. Magyar Nemzet, 1953. december 20; Rajcsányi Károly: Kiskrajcár. Szabad Nép, 1953. december 26. 6K Szaszkó 1988. 69 MNL FML XXIII. 506. 21. d. Lakásügyi iratok. 1957; MNL FML XXIII. 502. 16. d. 1959. június 26. 70 MNL OL XIX-G-4-rr. 14. d; MNL FML XXIII. 509. 1-2. d. 147
