A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története részletekkel sem fukarkodik), majd a sógor néni lányának lakodalma, „aki férjhez ment egy tanácstaghoz”, sőt, vita is támad, mert Mari szerint előbb-utóbb minden férj megcsalja feleségét, amit a lagziról beszámoló néni tagad. De „eldöntetlen maradt, az emberi faj örök kárára, a vita”, mert Pusztaszabolcson át kellett szállni - fejezi be Örkény az írás első részét. Az emberek kavalkádja, a bevándorlók heterogén, mégis összetartó voltának hangsúlyozása visszatérő toposz Sztálinváros ábrázolásában. A nyüzsgés, a városba érkező ember tanácstalansága és a fapados vonat toposza harminc évvel később, egy 1980-as keletkezésű „visszaemlékező novellában” is felbukkan, amelyet a városi tanács irodalmi pályázatára küldtek be. A Solus eris címet viselő novella kezdetén: „Mara a boci-pullmannokkal tarkított »sztálinvárosi expresszel« érkezett. Füstölt a mozdony. A szerelvény az épülő mechanikai üzem és az alapozás alatt álló igazgatósági épület között állt meg. Kászálódtak lefelé az utasok. A lány tétován nézett körül a forgatagban.’”’'’ Egy másik visszaemlékező úgy konstruálta meg első találkozását Sztálin- várossal, mint aki a keresett város helyén semmi mást nem talált, csak káoszt és pocsolyákat: „Lementem, nem hivatalosan.35 36 Kerestem, hogy hol van itt a város. Átjöttem a falun és egy pocsolya kellős közepén találtam magam. Óriási sártenger, óriási tömegben szállították az anyagokat, jöttek-mentek a teherautók, nagy nyüzsgés volt. Minket le is sodortak szépen az út szélére, a sárba. [...] A munkások kicsit kárörvendőn néztek le a táskás emberre - akkoriban sok ilyen jött, hozta az utasításokat - amint a sárban elakadt a kis autójával. Egyszóval kaotikus állapotok voltak. Óriási tömegben jöttek az emberek, nem tudta senki, hogy kicsoda a másik.”37 35 MNL FML XX1I1. 508. 60. d. 1980-as keletkezésű visszaemlékező „novella”, amit az Ifjú városban élek című irodalmi pályázatra küldtek be „Solus eris” jeligével. Ugyanígy a megérkezés és a forgatag kerül előtérbe Sudár István (1975-ben a Fejér Megyei Pártbizottság titkára) Két nyár és az első tavasz című visszaemlékezésében. Miskolczi (szerk.) 1975: 37-41. 36 Ez a szófordulat manapság komikusnak is tűnhet, holott a korszakról szójó visszaemlékezések gyakori eleme, hogy elkülönitik a „hivatalos” és „nem-hivatalos” látogatásokat vagy találkozásokat. 17 Interjú Bondor Józseffel 1980. 136
