A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története Káosz és aranyláz: Örkény István metropolisza A városról kialakított képet nagymértékben meghatározták az első benyomások, amelyek az idelátogatókat érték. A Sztálinvárosba érkezők számára a legszembetűnőbb a forgatag és a zűrzavar volt, amely a várossal kapcsolatos sztereotípiává vált, megteremtve ezzel a városról szóló „káosz-mítoszát”. A nagy forgalom, az építkezés téglatörmelékei és az emberek kavalkádja nemcsak a faluról érkezettek, hanem a Budapestről jövők számára is a város kiismerhetet- lenségét jelentették. Az odaérkezők számára nem voltak egyértelműek sem a térbeli, sem a társadalmi tájékozódási pontok. Sztálinváros a visszaemlékezések szerint az első években nem számított ,jól olvasható” városnak. A visszaemlé- kezők és a várost ábrázolók mindezek ellenére elkülöníthettek néhány, a köztudatban is meglévő határvonalat a terek és az emberek között. „Sztálinvárosba érkeztemben az volt a legelső benyomásom, hogy valami óriási városba vetődtem; a vasútról jövet a sík mezőről egyszerre ötemeletes házak közé értem, melyekről hiányzott ugyan a vakolás, de már minden ablakból sütött kifelé a villanyfény, s én - miközben állandó kérdezősködés árán, számos vargabetűt téve igyekeztem a szállásom felé - azt hittem, hogy órákig bolyongok a hosszú, lélegzet-elállító sugárutakon. Csak másnap derült ki, nappali világításban, hogy mindössze két vagy három utcát bóklásztam végig.. .”27 Örkény István később a 20. század egyik legeredetibb hangú magyar írójává vált, aki az egyperces novellákkal megújította a rövid történetmondás műfaját. Visszaemlékezése szerint a magyar sztálinista kultúrpolitika egyik 1956 előtti irányítója, Horváth Márton felkérésére járt rendszeresen Sztálinvárosba.28 E látogatásoknak az eredményeként született meg a Sztálinvárosi képeskönyv című írás, amely a korszellemnek megfelelő propagandisztikus „tanmese” volt a munkaversenyről, a békekölcsön-jegyzésekről és az épülő szocialista városról. A korban bevett módszer szerint a „szociográfia” „riportázs”-zsá süllyedt, és funkciója az volt, hogy a naponta közölt „győzelmi statisztikákat” emberközelivé tegye, vagyis irodalmi stílusban olvasható, „érdekes és izgalmas” írások szülessenek. Ezáltal szélesebb közönség olvassa majd el a „párt eredményeiről” szóló tudósításokat. Örkény nem maga mondta ki a dicsőítő szöveget, hanem riportalanyai szájába adta, miként az elterjedt volt akkoriban. A Sztálinvárosi képeskönyvben az írói szubjektivitás, az impresszionista dokumentarizmus keveredik a propagandisztikus „riportázs”-zsal. Az írás több, 27 írta Örkény István Sztálinvárosról propagandisztikus „riportázsában” az ötvenes évek legelején: Örkény 1985. 28 Lázár 1979: 167. 134
