Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bányai Balázs: A sárosdi Esterházy-kastély
A sárosdi Esterházy-kastély Klösz György: Kastély tóval 1895-1900 között. (BFL XI. 916/1582/11/043) kis ablakai. Ezek az orientalizáló homlokzaton talán kevésbé voltak feltűnőek, itt sutának tűnik miattuk a homlokzatszakasz, bár érthető, hogy az épületen nem kívántak szerkezeti változtatásokba fogni a tulajdonosok. Az alacsonyabb egyemeletes szárny udvar felőli homlokzatának díszítése hasonlít a tóra néző oldaléra, ugyanakkor innen nyílt az épületrész ajtaja, és az első emeleten csupán egy ablakot alakítottak ki. A kis szárny északi oldalán mindössze az emeleten nyílt egy ablak.65 A mellékszárny nyugati végére Möller egy teljesen új, pincéből és a felette húzódó helyiségekből álló, nyugatra három ablakkal és a pincelejáróval, délre egy ablakkal tekintő épületrészt tervezett.66 Bár a földszinti rész századfordulós funkcióját nem ismerjük, építészetileg mindenképpen praktikus elképzelésről van szó, hiszen ezzel megoldódott a melléképület udvar felőli folyosójának igényes lezárása, és a főhomlokzat ellenpontjaként a kastély látványát is még változatosabbá és szebbé tette nyugat felől. A homlokzata a főépület földszintjéhez - és a további földszintes szárnyakhoz hasonlóan - sávozott, ablakait kiemelik gazdag füles és záróköves keretei. Amennyire Klösz György fotója engedi az összevetést, megkockáztathatónak vélem azt a megállapítást, hogy ez a homlokzat a falfelület díszítését és az ablakok keretezését illetően csak a könyöklőpárkány alól hiányzó konzolokkal nyújt kevesebbet a hátsó homlokzat kialakításánál, így a homlokzatok hierarchiájában azonos jelentőségűnek szánhatta a tervező és megbízó. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a három ablak és a felettük húzódó tetőszerkezet szimmetrikus kialakításához milyen könnyedén illeszkedik a pincelejáró ajtaja, a fölé épített, gótizáló esővédő és a hozzá tartozó tető. A déli homlokzaton szintén jelentős változások láthatók. Möller megtartotta a gyaníthatóan Wéber-féle teraszt, és annak a nyugati homlokzat zárterkélye felettivel azonosnak tűnő korlátját. A terasz fölé azonban - megítélésem szerint túl - egyszerű vonalvezetésű üvegtető került. A homlokzat díszítése itt is a főhomlokzat sávozott földszinti részét utánozza. Ehhez képest újdonság a földszint délnyugati termének háromosztású ablaka, továbbá a zárterkély középső ablaka alatt a könyöklőpárkány kötényébe tervezett, copf díszítőelemeket idéző füzérdísz. Mozgalmassá, látványossá teszi az épületszárnyat a zárterkély és a mögötte húzódó helyiség fiatornyos tetőszerkezete, továbbá a Möller által tervezett, a padlásra vezető lépcsőt rejtő torony, első emeletén a később szinte az építész védjegyévé váló gerendavázas emelettel.67 Egyebek mellett ez a torony is hozzájárult ahhoz, hogy Möller változtatni tudott a régebbi épület Wéber által épített szárnyainak dominanciáján. A déli szárnyat illetően az érdemel még említést, hogy a homlokzat nyugati végén található nyílászáróhoz hasonlóan a szárny két keleti ablaka is eltér a sík falszakaszok többi ablakától. A Klösz-féle fotó tanúsága szerint a máig fennmaradt ikerablakok a torony ikerablakaival lehettek azonosak. 183
