Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Boross István: „Proventus Sylvae Bakony" - Erdőhasználati formák a cseszneki uradalom területén a 18. században
Boross István a vadászathoz. Az Esterházyak a cseszneki uradalomban is előírták ünnepnapra (karácsony, húsvét) őzek, nyulak, különböző madarak beszolgáltatását. A vadászatot az ispánok és az erdőkerülők gyakorolták. De foglalkoztattak jágereket, vadászokat (Venator) is. Előfordult, hogy az uradalmon kívülről a zirci venatort is felfogadták. Az eredményes vadászatért schussgeld (lövésdíj) járt, azaz vadfajtánként meghatározott összeg: a szarvas 1 Ft 50 pénzt, az őz 75-80 pénzt ért. Cseszneken 8 icce bort fizettek a vadászoknak, akik az uraságnak vadásztak.93 Az elszámoláshoz a lőtt vadak jegyzékét is elkészítették. A konyhai számadásokban94 is gyakran találkozunk a kedvelt vadfélékkel: szarvas, őz, vadkan, vadréce, császármadár, húros madár.95 A vadbeszolgáltatás gyakorlatához nyújt érdekes adalékot az az elismervény, amelyben Esterházy Gábor gróf komornyikja bizonyítja, hogy egy bizonyos rédei polgár (!) a küldött szarvast épségben átadta a győri háznál.96 Mint tudjuk, ekkoriban még farkaCsászármadár (Tetrastes bonasia) hím télen (Forrás: http://allatvilagunk.hu/ ) sok is tanyáztak a Bakonyban. Bár a bakonyi sertés megküzdött maga is a farkassal, a pacsai pásztor egyik elszámolása szerint az egyik emséjét elragadták a farkasok. Egyéb erdőhasználatok Erdei gyümölcsök, gubacs, gomba, száraz vargánya, mogyoró gyűjtésére és ajándékként való beszolgáltatására is kötelezték a jobbágyokat. A rédei „udvar" konyhai jegyzékeiben ezek a termékek is feltűnnek.97 Oszlopon és Csetényben a „marhások" részére előírták 20 csiga vagy helyette tojás beszolgáltatását húsvéti és pünkösdi ajándékként. Egy alkalommal pedig (március végén) a csetényi ispán jelentette, hogy sajnos a kért csigákat nem tudja küldeni, mert a nagy hó miatt nem lehet gyűjteni.98 A gubacs mellett a fák kérgéből is lehetett cserzőanyagot kivonni. Ennek jelentőségére mutat rá az Esterházy Ferenc által 1746-ban a vármegyétől kért eltiltó határozat99 megfogalmazása. A zirci apátsággal folytatott határvita középpontjában a Lókúti Cser és Akii határán fekvő Kőris-erdő állt. A határozat nem csupán a fák kivágásától tiltja el az apátság embereit, hanem a fák kérgének lehán- tásától is. Az erdő neve alapján feltételezhetjük, hogy a kőrisfa kérgéből nyerhető cserző- és festékanyag is értékes haszonvételt jelentett mindkét félnek. Összegzés Végigtekintve a történeti erdőhasználat megjelenési formáin visszatérhetünk az előadás elején feltett kérdésre. Vajon a 18. század elején mennyivel lehetett magasabb az uradalom területén az erdők aránya? Egzakt választ adni jelen tudásunk szerint nem lehet. Becslésekbe azért lehet bocsátkozni, mert vannak olyan számítások, amelyek segítséget nyújthatnak. Például Mészáros Gyula a németbányái üveghuta kapacitására végzett számításait100 alapul véve mondhatjuk, csak az óbányai üveghuta környékén legalább 5 km2 erdőterületet irthattak ki 15 év alatt 1770-1785 között. Ha a leginkább erdőpusztító tevékenységek: Léprigó (Turdus viscivorus), a „húros madár" (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Léprigó ) 94
