Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Ragac Radoslav: Az Esterházy család cseszneki-ága levéltárának fondtörténete
Ragač Radoslav Az Esterházy család cseszneki ága levéltárának fondtörténete Az Esterházy család régi, középkori gyökerekkel rendelkező nemesi család, ősjussnak számító birtokai eredetileg Galántán terültek el. A család cseszneki ágának a 17. század első felében élt Dániel volt a megalapítója, aki Esterházy Ferenc és IIlésházy Zsófia gyermeke volt. Dániel katonai érdemei fejében kiterjedt Veszprém megyei birtokokat nyert II. Ferdinándtól, cseszneki váruradalmi központtal. Ezek váltak a családág fő gazdasági hajtómotorjává. Ezen túl a cseszneki ág több birtokkal is rendelkezett - a galántai örökös juss egy részével, a Felső-Vágmenti Domanizs birtokával (1602 óta) és különböző időszakokon át más, főként Pozsony-, Moson-, Nyitra- és Trencsén megyei birtokokkal, illetve részekkel. A családág közös levéltárának magját képező dokumentumok eredetileg Cseszneken kerültek elhelyezésre, az egyes családtagok levéltári anyaga azonban minden kétséget kizárva Domanizson és Galántán is jelen volt. A családág alapítójának levéltára már a 17. század derekán rendezett állapotot mutatott és egy fennmaradt elenchus megnevezése szerint (...cum communium Famiíiae cum propriarum...) az egész akkori családág közös levéltári funkcióját töltötte be. A precízen kidolgozott elenchus 1651-ból származik és a cseszneki ág levéltári fonójába a csak későn bekerült adalékanyagok között található meg, így idáig nem is került feldolgozásra.1 Az 1651-ben rendezett anyag egy része láthatóan az addigi közös Esterházy-levéltárból került ki. Összesen 11, számsorrenddel jelölt (1-11) irattári zsákba - capsába, ezeken belül pedig tematikailag osztott csomókba - fasciculusokba volt rendezve. A bennük található dokumentumok kronológiai sorrendben követték egymást Részlet az Esterházy család levéltárának 1651-ben készült elenchusából és betűrend szerinti kapitális jelzetekkel voltak ellátva. Ezeket a barna tintával írt jelzeteket néhány dokumentumon a mai napig megtaláljuk. Nagyobb dokumentum-csoportok esetében a jelzetet sokszorozták (AA, AAA, stb.) Két irattári zsák esetében egyedi megjelöléssel is találkozhatunk, ezek a családág levéltárának alapvető, birtokjogi vonatkozású dokumentumait tartalmazták. A Fekete zsák (Capsa Nigra) a galántai birtokok vonatkozó anyagát, a Fehér zsák (Capsa Álba) pedig a 16. század másik felében még mindig Galánta 7
