Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Jakab Réka: Az Esterházy-család cseszneki uradalma. A birtokok megszerzése és örökítése (1636-1747)
Az Esterházy család cseszneki uradalma. A birtokok megszerzése és örökítése (1636-1747) Mielőtt a birtokba iktatás folyamatát tovább ismertetnénk, álljunk meg itt egy pillanatra. Ugyanis a királyi adománylevél záradékából nem derül ki, hogy a király egy zálogkölcsön fejében lekötött birtokot adományozott Esterházy Dánielnek és a Tóti Lengyel testvéreknek. A birtokba iktatásról szóló jelentésből azonban nyilvánvaló, hogy Szántó - hivatkozása szerint - ún. inscriptio fejében bírta a cseszneki birtokot. Ez a zálognál tágabb értelmű fogalom a magyar jogtörténetben érdemdíjazás vagy néha tévesen ideiglenes átruházás néven is ismeretes. Lényege, hogy a király valamely személyt szolgálataiért földbirtokkal jutalmaz egy meghatározott pénzösszeg fejében, amely ellenében az inscriptio megtörténik. Az így birtokot szerző felet az adományosokhoz hasonlóan be kellett iktatni a birtokba. A birtokról a záloghoz hasonlóan az adományos a visszaváltásig rendelkezhetett, tehát halála esetén örökösei megörökölhették. Megillették a birtok jövedelmei, a belőle származó haszon, a birtokvédelem, viszont a tulajdonhoz kapcsolódó rendelkezési jog nem. Ez utóbbit azonban megszerezhette, ha a király nem kívánta a birtokot visszaváltani, és valamilyen jogcímen neki adományozta.24 A Veszprém vármegyei Múzeum iratgyűjteményében fennmaradt eredeti, de csonka bizonyságlevél szerint, amelynek szövegét a káptalani jelentés is megőrizte, a cseszneki várat és birtokait még 1542-ben I. Ferdinánd inscribálta 3200 forintért.25 A bizonyságlevél aláírói, Kutassy Mihály,26 Kisfaludy Mihály, Heressin Péter és Agha András „kézrül kézre vévén mind az mai napig szabadossan" bírták a cseszneki várat és tartozékait.27 A fenti bizonyságlevél és a birtokba iktatásról szóló káptalani jelentés értelmében tehát a frissen megadományozott Esterházy Dániel és adományos társai meg kellett váltsák a cseszneki uradalom birtokjogát a Kutassyéknak lefizetett összeggel. Mivel a királyi adománylevél kiállítása után történt a megváltás, úgy is fogalmazhatunk, hogy egy jogi aktus kimaradt a birtok megszerzésének folyamatából. Ha ugyanis II. Ferdinánd tiszta és teljes adományként kívánta megadományozni híveit, először ki kellett volna váltania 3200 forintért a zálogosoktól a birtokot, és csak ezután adományozhatta volna az Esterházyaknak. Ez azonban nem így történt. Mivel az adománylevél szövegében az ad supplicationem kitétel szerepel, azaz, hogy a király Esterházy és a Lengyel testvérek kérésére adományozza a birtokot, az látszik valószínűnek, hogy az adományosok tulajdonképpen előzetesen megegyeztek Kutassyékkal a cseszneki jószág birtokjogának megvásárlásában, és csak ezután kértek királyi adománylevelet a birtoklás megerősítésére. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy Kutassyék feltűnően könnyen átengedték a birtokot a megváltási összeg fejében. Ugyanakkor a kiállított adománylevél alapján úgy tűnik, mintha II. Ferdinánd és kancelláriája, vagy az adományt kérők nem tudtak volna arról, hogy a birtok (mint kiderült, csak egy része) inscriptio alatt állt, és csak majd a tiltakozás nyomán szereztek tudomást róla és váltották meg. Az ugyanis egyértelmű, hogy II. Ferdinánd oklevele esetében - mivel abban semmilyen ellentétes értelmű kitétel nem szerepel - tiszta adományról beszélhetünk, amelyről az adományosok szabadon rendelkezhetnek, és amelyet általuk meghatározott rend szerint örökíthetnek tovább. Véleményünk szerint a birtokba iktatás elleni tiltakozás csak formális volt, és a látszat fenntartását szolgálta az is, hogy az összegről vagy a 61
