Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Dominkovits Péter: A lokális hatalom kiépülése: az Esterházy család a 17. századi Sopron vármegyében. Egy kis historiográfia: eredmények és kérdések
Dominkovits Péter tott küzdelmet, amelyből Esterházy László került ki győztesen.27 A fiatal főispán nem kerülte a konfrontációkat. Az apjához hű Cziráky Ádámot - aki 1643-tól töltötte be Sopron vármegye alispáni hivatalát - minthogy Nádasdy III. Ferenc irányában is készségesnek mutatkozott, az 1651. október 10-i tisztújításon hivatalából szabályosan kibuktatta, és apósa tanácsára e tisztre Mankóbüki Horváth Györgyöt megválasztatta.28 Esterházy László életútjának komplex, biográfia igényű feldolgozását Marti Tibor végzi. A fiatal főúr halálát követően felvett 1653. évi kismartoni kastélyleltár alapján - az Esterházy Lászlóval kapcsolatos történeti, művészettörténeti, irodalom- történeti vonatkozású munkákat áttekintve - oly fontos kérdésekre tért ki, mint Esterházy rokonaival (Batthyány I. Ádámmal, Nádasdy III. Ferenccel) való kapcsolata, avagy az ország testéhez visszacsatolt (1647), szabad királyi városi rangot nyert (1648) Kismarton funkciója az Esterházy javakban, valamint az ottani élet rekonstrukciója. A társadalomtörténeti kutatásokat tovább mélyítette Esterházy László és Batthyány I. Ádám levelezésének feldolgozásával: munkájában a két főúr (egyikük Vas, másik pedig Sopron vármegye legnagyobb birtokosa, egymással szoros kapcsolatot tartó após és vő) intenzív és differenciált kapcsolatát mutatja be.29 Egy évtizeddel azt követően, hogy Berényi László tanulmányának köszönhetően a család felemelkedését tekintve Esterházy Ferenc pozsonyi alispán személye is az érdeklődés fókuszába került,30 a Szalónaki Beszélgetések {Schlaininger Gespräche) előadás-sorozatainak keretében megrendezett, 2008. évi Esterházy konferencián Pálffy Géza gazdagon adatolva nem csak Esterházy Ferenc pályaívét, karrierjét, társadalmi kapcsolatrendszerét mutatta be, de újrafogalmazta az Esterházy család magyar arisztokráciába emelkedését is. Az egymással rokonságban álló egykori Pozsony vármegyei köznemesi családok, az Esterházy, IIlésházy, Pálffy magyar arisztokráciába emelkedésének modellje a nyugat-magyarországi nemesség társadalmi mozgását, karrierlehetőségeit tekintve is jelentős változásokat hozott.31 A 16. századi, döntően a Nádasdyakhoz fűződő, gyakran országos hivatalokba emelkedő Vas, Zala vármegyei nemességet, nemesi elitet (Chernél, Hosszútóthy, Rajky) jelentős részben egy, a fenti családokhoz sok szállal fűződő, alsó-magyarországi elit váltja fel. A család felemelkedése, kora újkori története iránt megnyilvánuló közel két évtizedes folyamatos érdeklődést kitűnően jelzik a reprezentatív kiállítás-katalógusok (1993: Bollwerk Forchtenstein; 1995: Die Fürsten Esterházy),32 konferencia kötet (2009: Die Familie Esterházy),33 a tematikus folyóiratszám (Századok, 2009/4. száma).34 Az eredmények sem feledtethetik a hiátusokat: így pl. az Esterházy család felemelkedése, különösen hatalmának megőrzése kapcsán fölöttébb szükséges az egyes családtagok életútjának, szerepének az elemzése. Ilyen eredmény a család ügyvédjének tartott Esterházy Farkas életút-vázlata,35 de óriási hiány a fiatal gróf, Esterházy László mellett álló közeli tanácsadó, Esterházy Dániel még oly vázlatos életútjának a hiátusa. Birtokok Esterházy Miklós a Sopron vármegyei birtokokat egyrészt házassága, másrészt politikai kapcsolatrendszere és vagyona révén szerezte meg. 1612-ben Mágóchy Ferenc özvegyével, szerdahelyi Dersffy Orsolyával kötött házassága révén a Magyar Királyság mindkét felében nagybirtokos lett. E friggyel Sopron vármegyében szerdahelyi Dersffy Ferenc főpohárnokmester lánzsér-lakompaki uradalmát szerezte meg. A vármegye védett, nyugati felében fekvő, Sopronnal szomszédos latifundium Esterházy Ferenc pozsonyi alispán (1533-1604) 34
