Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Szabó Imre:Sárosdi Esterházyak a magyar vadászéletben
Szabó Imre JEGYZETEK 1 Szabó, é.n./2. 2 Szabó, 2006. 32-33. 3 Simon Ferenc (a fehérvárcsurgói Károlyi erdőbirtok főerdészének) szóbeli közlése 1972. 4dr. Mátrai G. (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadgazdálkodási és Vadászati Főosztálya) szóbeli közlése 1979. 5 Széchenyi, 1965/2. 190. Széchényi Viktor (Széchenyi Zsigmond apja, ifj. Esterházy László apósa) által Sárosdon lőtt őzbak érmes trófeája 210 port, akik 4000 fácán lelövésére szerződtek. Egy hannoveri gyáros, aki szintén 1937-ben vadászott itt, és 12 kiváló őzagancsot zsákmányolt. A külföldi bérvadászok által kézre került trófeákat abban az időben nem bírálták, de három még napjainkban is eléri az aranyérmes szintet. Esterházy László 1945-ben a zirci járás vadászati felügyelőjeként tevékenykedett, 1946-ban társaival Bakonyalja néven vadásztársaságot alapított, amelyet rövid működés után töröltek. Később ezt a nevet vette fel az a vadásztársaság is, amelynek oszlopos tagja volt Pap János az MSZMP egykori Veszprém megyei első titkára. Az 1940-es évek végén Rákosi Mátyás Gyulajon egy hatalmas lapátot viselő dámbikát lőtt, a trófea minősítésére nem engedtek Magyarországra külföldi szakembereket, ha ezt megteszik, akkor ez a lapát valószínűleg megkapta volna a világelső címet. E helyett azt a megoldást választották, hogy Esterházyt, Nadler Herbertet és Széchenyi Zsigmondot, mint nemzetközi tekintélyű vadászati szakembereket beültették egy lefüggönyözött autóba és levitték az elejtés színhelyére, ahol egybehangzóan állapították meg az elvégzett bírálat után, hogy „világrekordéul De miután nem a már előzőekben leírt módon történt a lapát bírálata ezért az ország szegényebb lett egy világbajnokkal. Az államosítás után Esterházy László szíjgyártóként dolgozott a bakonyi erdőgazdaságnál, így ha nem is közvetlenül, de kapcsolatban maradhatott a vadászattal. 1963-ban lett nyugdíjas és ekkor a Velencei-tó partján fekvő Gárdonyba költözött, itt írta meg vadászati emlékeit, amelyet a Meran Alapítvány gondoz. 1969-ben Székesfehérváron rendezett vadászati kiállításon újra bemutatták híres sárosdi őzagancsát, mellette kaptak helyet az egykori uradalma területén az 1945 utáni évtizedekben puskavégre került őzbakok trófeái.