Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bányai Balázs: A sárosdi Esterházy-kastély
A sárosdi Esterházy-kastély A József-erdö. Esterházy László rajza (Magántulajdon) beültetett terület három oldalról zárt volt, keletre, a szántóföldek felé viszont nem volt kerítése, így itt szabadon jártak az állatok. Főként őzek és nyulak, de korábban szarvas is élt az erdőben. Ahogy Esterházy László rajzán is látható, a kastély felől két bejárata volt. A közelebbi a gyalogos bejárat, az erdő tengelyében a kocsival is járható kapu, mindegyiket „zöld kapu"-nak hívták. Ha az ember a gyalogos kaputól egyenesen haladt pár száz métert, jobbra egy nagy kőemlékkel találkozott, ami egy korábbi tulajdonos, Esterházy Béla kedves lovának, Lelkemnek a temetkező helyét jelölte. Amennyiben a vadász vagy erdőjáró a balra haladó kanyargós utat választotta, majd az első lehetőségnél jobbra fordult, rövid gyaloglás után ismét egy kisebb látványosság, Szent Hubertus, a vadászok védőszentjének fára erősített, védőtetővel ellátott festménye várta, a kép alatt egy páddal. A térképen kereszttel jelölt hegy Szent Gellért nevét viselte, de a tetején nem állt épített látványosság, csupán kis bokrok díszítették. A kocsival is járható kapun a József-erdó „főútjára" jutott az erdőbe térő, és jobbra hamarosan a vadőr házát vette észre. Ezzel szemben nagy rét terült el egy faházzal és fészerrel, amelyek mögött a fatelep és a vontatható, gőzgépes fűrész dolgozott. A két világháború közötti időszakban az erdő nagysága 85 khold volt, melyből évente másfél hold kitermelését engedélyezte a birtokos. A kivágott mennyiség az uradalom igényeit fedezte.125 Az erdészház és a rét közötti út az erdő közepébe, a találkozási pontként szolgáló Diana szoborhoz vitt - sajnos a szobornak csak a talapzatáról maradt fenn kép. Ha a nagy réten keletre fordult az erdőben sétáló, akkor a délebbi tóhoz, és a mellette található fekvő Diana szoborhoz jutott. A tó víztározóként is szolgált, zsilippel szabályozták, és ha lehetőség volt rá, vagy a szükség diktálta, a feljebb lévő tóba eresztettek belőle vizet. Az erdészház és az utak kereszteződésében álló Diana szobor között az erdőben szintén egy tisztás szélére építették a „fácánházat", amiben már nem fácánokat, hanem nyulakat és tyúkokat tartottak. Fácánnevelő vagy fácánkeltető kis épületet a parkban több helyen is felállítottak. Volt ilyen a „Gellért-hegy" közelében és a fatelep mellett is. Utóbbi épületnél nem csak a kaszálás előtt összeszedett fácántojások keltetése folyt, hanem pávákat is tartottak. A parkhoz hasonlóan az erdei utak mentén is ültettek virágokat. Az erdő a mindennapok során a parkba is bejáratos személyek sétáló helye volt. Innen nyerte az uradalom a fát, és nem utolsó sorban a vadászok részére is kitűnő terep volt. Esterházy László és vendégei mellett az ifjú gróf és vadász társai is gyakran megfordultak itt.126 A II. világháború után A család a közelgő front elől bakonyi birtokára távozott. A hátrahagyott kastély az átvonuló front idején katonai kórházként és szovjet tiszti szállásként szolgált. 1944-45 telén berendezése jórészt elpusztult, az északra nyúló mellékszárnyát bombatalálat érte, majd lebontották. Az államosítás után a főúri család már nem térhetett vissza, a kastélyba önkényes foglalók költöztek. Az épületben 1949-ben szociális otthont létesítettek, és falai között napjainkban is ez az intézmény működik. A kastély kutatása a jelen tanulmány megírásával nem fejeződik be. A felsorakoztatott forrásokat a 18. századot illetően nagymértékben kiegészíthetik a családi levéltár Pozsonyban őrzött iratai,127 az esetleges helyszíni kutatások, és a remélhetően a későbbiekben felbukkanó képi és írott források is. 201
