Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Benczik Gyula - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Nádasdi Darabos család birtokainak és levéltárának Esterházy kézre kerülése
A Vas megyei Nádasdi Darabos család birtokainak és levéltárának Esterházy kézre kerülése A Bethlen felkelés körüli időkben adták a helyüket fiaiknak. Az előbbinek két fia ismeretes, János II. és Miklós I. Előbbi 1620 körül török fogságba esett, apja, idősebb Gáspár I. váltotta ki, veje, Lőrinczfalvay György pénzén. Nem maradtak utódai.17 János II. becsének, idősebb Miklósnak szintén Miklós nevű fia volt. Zalai alispáni havatali ideje alatt az 1640-es években a magyarósdi kastély hajdúinak is parancsolt.18 Ezt követően azonban ifjabb Miklóst, a Magyarósdon berendezkedő Darabos Gáspár II. kirekesztette a kastélyból, a birtokok haszonvételéből.19 Ifjabb Miklós ezek után Muraközben élt. Róla még lesz szó, hiszen ő az utolsó ismert Darabos, és nem Gáspár II. fia, László. Miklósnak még 1679-ból is ismertek a Batthyányiakhoz küldött levelei.20 Gáspár I. öccse, István I. kiemelkedő szerepet játszott korának megyei közéletében, honvédelmében, volt dunántúli alkapitány (1696, 1697),Vas megyei alispán (1603-1605), országgyűlési követ, Zrínyi Miklós muraközi kapitánya (1619). A Zrínyiek főispánsága idején az ő személyes képviselőjük a megyegyűléseken.21 Három fia született, közülük a legidősebb és egyben az apa szeme fénye, László I., az ő példáját követve Zala megye alispánjaként tevékenykedett (1634-1640). 1647 körül meghalt.22 Fia, István II. nem lépett elődei nyomdokába: feldúlta a magyarósdi kastélyt, végül eladósodott és Gáspár II-nak sikerült megszabadulnia tőle. 1667- ben a Muraközben élt, többé nem hallani felőle.23 A középső fivér, Gergely a család fenegyereke volt, aki apjára mindenhol gyalázatot hozott. Darabos István I., aki magát is a főemberek közé sorolta, kezdettől fogva rossz szemmel nézte, hogy fia a főurak szolgálatában sehol sem maradt meg, a rangjához méltó ellátást mindenkor eltékozolta. Bécsben a Zrínyiek serlegét lopta el és egy ötvösnek eladta. Csáktornyán elfogták, de megszökött a várbörtönből. Egy időben Erdélyben bujdosott. A legsúlyosabb sérelem akkor érte az apát, mikor Gergely azzal az ígérettel, hogy részeit eladja öcs- cseinek, apját a pénzzel a magyarósdi kastélyba csalta, majd a káptalanba menetel előtti éjszaka azt tőle ellopta és elszökött. István I. Gergelyt 1620 körül végleg kizárta a családi vagyon örökléséből.24 A későbbiekben, mint majdnem minden Darabos férfiú, Gergely sem kerülte el a török fogságot.25 A Muraközben, Csáktornyán és Szlakócon élt egy ideig, majd 1647-től nyoma veszett.26 Az ötödik a kulcsszereplő Gáspár II. Amikor ő rövid ideig tartó egerszegi végvári szolgálata27 és török fogsága28 után az 1650-es években a magyarósdi kastélyban és sári (sárvári) udvarházában29 családfőként berendezkedett, családja jövőjét tekintve minden rendben lévőnek látszott. Halála előtt, amely valamikor 1658 és 1664 között történt, elmondhatta, hogy három leánya közül kettőt kiházasított, egyetlen fia, László II. pedig minden reményre feljogosította a Darabos-örökség jövőjét illetően.30 Eleinte jól is alakultak a dolgok. Legfiatalabb leánya, Mária, látványos rangemelkedést hozó házasságot kötött Esterházy Mihállyal.31 1666-ban a férfi-utód László II., továbbá Mária és férje, a Sitkey család utolsó élő tagjával kötött szerződés birtokában, adományt nyertek Sitkére és tartozékaira.32 Ekkor azonban László II. hirtelen, utód nélkül, fiatalon meghalt. A Darabos család ezen férfiága deficiált. A vagyont, mely egyébként Gáspár II. özvegye, Lőriczfalvay Éva használatában maradt, Wesselényi Ferenc nádor a három Darabos-leánynak, illetőleg férjeiknek adományozta.33 A fentebb már említett ifjabb Darabos Miklós viszont 1667-ben ellentmondást jelentett be a donáció és a beiktatás ellen képviselője útján a vasvári káptalannál.34 Vizsgálat kezdődött, melyben a tanúk vallomása azt tárta fel, hogy idősebb Miklós halála után Gáspár II. kizárólagos birtokosa lett a magyarósdi törzsbirtoknak, és ezt feltehetően kifogásolható eszközökkel érte el.35 A folytatás azonban ismeretlen okokból elmaradt, jóllehet a protestáló ifjabb Miklósról tudjuk, hogy 1674 és 1679 között Légrád kapitányaként szolgált.36 Jó évtized múlva, Lőrinczfalvay Éva 1677-es végrendelete és az ő halálát követő osztálylevél az adomány értelmében Darabos Gáspár II. három leánya és férjeik kezébe adta a birtokot.37 Mária, Esterházy Mihályné Szőce falut kapta a malommal, Kataliné, Hollósy Gáspárnéé lett Magyarósd, ennek azonban már csak jelképes jelentősége volt: a kastély a szentgotthárdi csata (1664) idején rombadőlt, később hajdúit más végvárakba vezényelték, s különben is, jóval ennek előtte Darabos Gáspár II. sem itt lakott élete végén, hanem a sári udvarházban.38 Ez utóbbit viszont a legidősebb Darabos-nővér, Anna, Sankó Miklósné kapta, és - ami minket leginkább érdekel - a jogbiztosító oklevelek őrzését is az egyezséglevél őrá mint „legöregjebb atyafiéra bízta.39 Nos, nem így történt, a 450 évet átfogó iratanyag Darabos Mária és férje, Esterházy Mihály révén mégis az Esterházyak archívumába került, és nem a Sankó családhoz. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, ez volt az egyetlen esély a Daraboslevéltár fennmaradására. Az Esterházyak a következő évszázadban túladtak a Darabos-birtokokon, 19
