Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)

Bödő István: Az Esterházy család cseszneki ága Fejér vármegyében

Bödő István t*. Az Esterházy család cseszneki ága Fejér vármegyében Az Esterházy család cseszneki ágának megjele­nése Fejér vármegyében a 17. század utolsó évti­zedére tehető. Legnagyobb uradalmuk és későbbi birtokközpontjuk Sárosdon volt. Külön sárosdi ág­ról csak az 1840-es évektől beszélhetünk, amikor­tól a család tagjai állandó jelleggel a településen éltek, ide temetkeztek. Korábban a Fejér várme­gyei birtokokat Csesznekről, majd Rédéről igaz­gatták. Később a sárosdi ág tagjai jelentős terüle­teket örököltek Veszprém vármegyében. Az Esterházy család Fejér vármegye politikai életében A cseszneki ág felbukkanása Fejér vármegye politikai életében Esterházy Ferenc cseszneki ka­pitány (1670-1746) nevéhez köthető, akit I. Li- pót 1691. december 9-én főispánná nevezett ki.1 Édesapja, Esterházy János generális (1625-1692) részt vett a Székesfehérvár visszafoglalását ered­ményező blokádban (1688). Beiktatására az ural­kodó 1692. június 19-én kelt oklevelében adott utasítást, amelyre ünnepé­lyes keretek között 1692. júli­us 10-én került sor.2 Egyúttal ekkor volt a török uralom alól felszabaduló vármegye első közgyűlése.3 Az új főispán előtt hatal­mas feladat állt: a török ura­lom és a felszabadító háborúk alatt elnéptelenedett, kifosz­tott vármegye újjászervezé­se, betelepítése, a régi me­gyehatárok visszaállításának elismertetése. A következő közgyűlést (1692. szeptem­ber 20.) már a főispán hívta össze, ekkor választották meg az új vármegyei tisztikart, valamint követeket „Bécsbe, őfelségéhez vagy más helyek­re." A közgyűlés felhatalmaz­ta a főispánt, hogy a követek akadályoztatása esetén sze­mélyesen menjen Bécsbe a vármegye sérelmeinek előterjesztésére.4 A közgyűlések helyszíne a 17. század végén Esterházy Ferenc székesfehérvári rezidenciája volt, függetlenül a főispán jelenlététől. A közgyűlés csak 1700-ban döntött arról, hogy vármegyeháza céljára házat vásárol.5 Az újrakezdést nehezítette a háború elhúzódá­sa, hiszen a megye hadtápterület volt. A katonák élelmezése mellett a lakosságnak nagy terhet je­lentett a téli beszállásolás, valamint a szinte elvi­selhetetlen mértékű adók (pl. lus armorum). A Rákóczi-szabadságharc idején Esterházy Fe­renc császárhű maradt, a kurucok elől tisztikarával együtt Győrbe menekült. Székesfehérvár 1704. ja­nuár 16-án kuruc kézre került. A vár parancsnoksá­gát március 2-án Esterházy Ferenc unokatestvére, Esterházy (III.) Dániel (1665-1714) kuruc generális vette át.6 A város helyzete azonban tarthatatlanná vált, ezért tárgyalásokat kezdett az átadás feltét­eleiről. A császári csapatok főparancsnoka, Heister tábornagy Esterházy Dániel másik unokatestvérét, Esterházy Gáspárt7 küldte tárgyalni, akivel meg­egyezett a város átadásáról, így Székesfehérvár április 9-én ismét labanc kézre került.8 Másnap, április 10-én Es­terházy Ferenc elnökletével közgyűlést tartottak, ahol a vármegyei tisztségviselők letették a hűségesküt. A fo­kozódó kuruc blokád miatt a főispán nem tartózkodott a megyeszékhelyen. Az 1710. április 28-án tartott nemesi közgyűlésen szerényen men­tegette magát, amiért az el­múlt években nem tudott a vármegye területére jönni. Mindazonáltal amit csak te­hetett, azt megtette a várme­gye ügyeinek előmozdításá­nak érdekében.9 Esterházy Ferenc - egy ki­sebb megszakítást leszámítva - 1746 decemberében bekö­Gróf Esterházy János portréja a fraknói hercegi képtárban. (Cserna Károly másolata az olajfestményről.) 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom