Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bödő István: Az Esterházy család cseszneki ága Fejér vármegyében
Bödő István t*. Az Esterházy család cseszneki ága Fejér vármegyében Az Esterházy család cseszneki ágának megjelenése Fejér vármegyében a 17. század utolsó évtizedére tehető. Legnagyobb uradalmuk és későbbi birtokközpontjuk Sárosdon volt. Külön sárosdi ágról csak az 1840-es évektől beszélhetünk, amikortól a család tagjai állandó jelleggel a településen éltek, ide temetkeztek. Korábban a Fejér vármegyei birtokokat Csesznekről, majd Rédéről igazgatták. Később a sárosdi ág tagjai jelentős területeket örököltek Veszprém vármegyében. Az Esterházy család Fejér vármegye politikai életében A cseszneki ág felbukkanása Fejér vármegye politikai életében Esterházy Ferenc cseszneki kapitány (1670-1746) nevéhez köthető, akit I. Li- pót 1691. december 9-én főispánná nevezett ki.1 Édesapja, Esterházy János generális (1625-1692) részt vett a Székesfehérvár visszafoglalását eredményező blokádban (1688). Beiktatására az uralkodó 1692. június 19-én kelt oklevelében adott utasítást, amelyre ünnepélyes keretek között 1692. július 10-én került sor.2 Egyúttal ekkor volt a török uralom alól felszabaduló vármegye első közgyűlése.3 Az új főispán előtt hatalmas feladat állt: a török uralom és a felszabadító háborúk alatt elnéptelenedett, kifosztott vármegye újjászervezése, betelepítése, a régi megyehatárok visszaállításának elismertetése. A következő közgyűlést (1692. szeptember 20.) már a főispán hívta össze, ekkor választották meg az új vármegyei tisztikart, valamint követeket „Bécsbe, őfelségéhez vagy más helyekre." A közgyűlés felhatalmazta a főispánt, hogy a követek akadályoztatása esetén személyesen menjen Bécsbe a vármegye sérelmeinek előterjesztésére.4 A közgyűlések helyszíne a 17. század végén Esterházy Ferenc székesfehérvári rezidenciája volt, függetlenül a főispán jelenlététől. A közgyűlés csak 1700-ban döntött arról, hogy vármegyeháza céljára házat vásárol.5 Az újrakezdést nehezítette a háború elhúzódása, hiszen a megye hadtápterület volt. A katonák élelmezése mellett a lakosságnak nagy terhet jelentett a téli beszállásolás, valamint a szinte elviselhetetlen mértékű adók (pl. lus armorum). A Rákóczi-szabadságharc idején Esterházy Ferenc császárhű maradt, a kurucok elől tisztikarával együtt Győrbe menekült. Székesfehérvár 1704. január 16-án kuruc kézre került. A vár parancsnokságát március 2-án Esterházy Ferenc unokatestvére, Esterházy (III.) Dániel (1665-1714) kuruc generális vette át.6 A város helyzete azonban tarthatatlanná vált, ezért tárgyalásokat kezdett az átadás feltételeiről. A császári csapatok főparancsnoka, Heister tábornagy Esterházy Dániel másik unokatestvérét, Esterházy Gáspárt7 küldte tárgyalni, akivel megegyezett a város átadásáról, így Székesfehérvár április 9-én ismét labanc kézre került.8 Másnap, április 10-én Esterházy Ferenc elnökletével közgyűlést tartottak, ahol a vármegyei tisztségviselők letették a hűségesküt. A fokozódó kuruc blokád miatt a főispán nem tartózkodott a megyeszékhelyen. Az 1710. április 28-án tartott nemesi közgyűlésen szerényen mentegette magát, amiért az elmúlt években nem tudott a vármegye területére jönni. Mindazonáltal amit csak tehetett, azt megtette a vármegye ügyeinek előmozdításának érdekében.9 Esterházy Ferenc - egy kisebb megszakítást leszámítva - 1746 decemberében beköGróf Esterházy János portréja a fraknói hercegi képtárban. (Cserna Károly másolata az olajfestményről.) 149
