Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Strešňák Gábor: Az Esterházy család cseszneki ágának felvidéki birtokai
Stresnák Gábor Az itteni erdők 7 részben terültek el, ezek a következők voltak: Ravasz-, Ritkás-, Kis- és Nagytomán, Ó-, Miklós-, Haraszt- és Budaerdő. Közülük 3 tilalmas, beleértve a vadászatot is, egy volt engedélyezett legeltetésre és vadászatra is, kettőben pedig szabad volt a száraz gally és hulladék szedése. A helyi mészárszék árendás zsidó használatában volt, aki esztendőnként 35 forintot fizetett. Az uradalmi juhász taksája forint volt juhonként, ami forint bevételt jelentett az uradalmi kasszának. A molnár 1,5 mérős földet használt vetésre, a malom után 30 forint árendát fizetett. A kocsmaházban évenként kimértek 130 akó uradalmi bort, néha többet is. A kocsmáros e mellett árulhatta főzött sörét, de minden akó után fizetnie kell 4 garast. Pálinkát főzetett az uradalom rozsból: egy akó égetéséhez rendelkezésre adtak a pálinkafőző zsidónak 3,5 mérő rozsot és minden akó kifőzése után járt neki 15 garas. A pálinkamérés évente 100 tallér nyereséget hajtott az uradalomnak. A helyi erdők szép hasznot hoztak volna, ha a fák többsége nem lett volna fiatal. Kivételt csak a Miklós erdő képezett, amelyik öreg erdő volt és itt a gubacsot is jobban lehetett szedni, ölfákat is eladni, meg házi szükségre is innen vágtak. Egy öl fa ára 2 forint 50 dénár volt. A nádszedésnek azonban nagy haszna volt. A helyi javítási, fedési szükségleteken túl a galántai házak javítására is innen szállították és eladni is tudtak belőle. Néhányan a faluban sertéseket tartottak, amelyek a pozsonyi uradalmi központ ellátását fedezték, a pálinkamoslékon felhizlalt sertésekből itt-ott el is lehetett adni. Az uradalom szolgálatában egy béres állt 4 ökörrel, valamint egy kocsis 3 lóval27 A románfalvi birtokhoz tartozott a szomszédos Nemeskürt28 birtokrésze is. Esterházy itt 5 egész és 7 fél házhelyes jobbágycsaláddal bírt, akik évente összesen 568 napi marhás és 469 napi kézi robottal szolgáltak. Ezen túl 4 napi hosszú fuvarra voltak kötelezve, továbbá évi 21 csirkét, 21 kappant, 10 ice vajat, 130 tojást voltak kötelesek beszolgáltatni. Tartoztak még évi 10 3A-ed öl fa kivágásával, füstpénzt összesen 12 forintot fizettek. Az uradalmi földek 3 határosztálya összesen 101 pozsonyi mérőt tett ki (47-30-24). Terményük után (bor, gabona) nyolcadot fizettek. A betakarított uradalmi termést Románfalvára szállították be, beleértve a 52 rendre való rét szénáját is, amelyet 3 ember egy nap alatt képes volt lekaszálni. Az uradalomnak Nemeskürtön a mészárszékre és a kocsmában való kimérésre volt árendás szerződése kötve évi 45 forint értékben. 1778 előtt pálinkafőzőé is működött itt, de amint azt a vonatkozó forrás megjegyzi, a kocsmáros már csak saját borát méri, mivel: „a pályinka gőzi annyira meg nedvesítette az falat, hogy kévés üdő múlva le dőllött volna, az pályinka főzés félbe maradott..."29 A románfalvi birtok tulajdonosa Esterházy Imre generálist megelőzően másodunokatestvére és egyben névrokona, Esterházy Imre (1689-1763) nyitrai püspök volt, aki külön ispánt tartott itt. Ezt a feladatkört egy 1760-as adat szerint Kürthy István töltötte be. Imre püspök nemegyszer erőszakos rekatolizálást folytatott. Ezzel kapcsolatban érdekes helyi jellegű adatra bukkantunk: egy bizonyos Náhlik Jánost és testvérének Györgynek családját Románfalva elhagyására kényszerítette, mivel azok nem akartak ágoston - evangélikus vallásukat elhagyni és „pápista hitre" térni.30 Az eset 1785-ben kivizsgálásra került, amiben nyilván közrejátszott II. József türelmi rendeletének életbe lépése is. Minderről csak egy szlovákul felvett jegyzőkönyv és annak hiteles magyar fordítása maradt fenn a vizsgált anyagban.31 A korabeli tanúvallomások alapján a család ingóságával együtt Ságra távozott, de a maguk építette ház, pajta és más épületek ügyében senki nem kártalanította őket, sőt még az őszi vetést is kénytelenek voltak ott hagyni. A püspök 1763-ban bekövetkezett halála után Esterházy Imre tábornok első itteni tiszttartója Imrey Pál lett (1764-1768). Idejövetelének időpontjából maradt fenn az általa Pozsonyból és Galántáról elhozatott használati tárgyaknak a jegyzéke. A főleg konyhai edényeket, poharakat, tányérokat és egyéb felszerelési cikkeket felvonultató jegyzékben társasjátékot is találunk: egy ostáblát 20 darab kővel és 3 kockával.32 A jegyzék alapján Imrey Románfalvára való érkezését 1764. április elejére tehetjük. Esterházy generális további tiszttartói közül a következők ismertek: Ivanics Zsigmond (1768-1772), Ábel Tamás (1772-1773), akit 1773-tól az előtte Galántán is hasonló szolgálatot tevő Pataky Ignác33 követett és végül őt váltotta 1777-től a szintén galántai Kégly András. Úgy tűnik azonban, hogy az itteni provizori tisztség viselése nem járt bonyodalmak nélkül, mivel a felsorolt 5 tiszttartó közül 3 ellen vizsgálatot indítottak a számadásaikban fellelt különféle rendezetlenségek, összeférhetetlenségek végett.34 Imrey például röviddel távozása előtt, 1768 decemberében írásban ismeri el, hogy az 1764-1767. évekre szóló számadásai nincsenek leellenőrizve és az 1768-as számláit még be sem nyújtotta e célból. Fogadkozik, hogy mielőbb így tesz. Személye ellen 1769 szeptemberében mégis eljárás indult ez ügyben Várady János uradalmi ügyész részéről, 122
