Nagy Balázs Vince: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1757-ben készíttetett lélekösszeírása Veszprémről - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 27. (Veszprém, 2012)
II. A VÁROS FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE, KIÉPÜLÉSE, TÁRSADALMA - Veszprém önkormányzata, a városi polgárjog
mégis nagyon fontos adatokat szolgáltat a lakosság számáról és összetételéről. Ez az összeírás 311 adózót említ, ebből 102-nél a foglalkozást is megjelölték. 25 féle mesterséget tüntettek fel.* 47 Előfordulási sorrendben legtöbb a szabó: 16, csizmadia: 11, csapó és takács: 9, szűcs: 7, bognár, lakatos tímár: 5, cipész esztergályos, gombkötő, kovács: 4, fazekas: 3, asztalos, hentes kerékgyártó, varga: 2-2, ács, kötélgyártó, kőműves, mészáros, pintér, sebész, serfőző és szíjgyártó foglalkozásúból pedig csak egy-egy szerepel. Az összeírás településfoldrajzi jellegzetessége, hogy a 311 személyhez 207 polgári, valamint 70,5 alzselléri ház tartozott. Az összeírást névelemzés alapján vizsgálva a 18. század első évtizedeiben Veszprém lakossága 95%-ban magyar hangzású nevet viselt.48 A városi önkormányzatot az iparos és kereskedő polgárság tartotta kézben, amely a város lakosságának kisebb részét tette ki. 1720. évi adóösszeírásban az iparosok és kereskedők az adózó polgárok és birtokos nemesek 31 százalékát alkották.49 A népesség 12 százalékát kitevő nemesek saját elöljáróságot választottak, külön önkormányzati életet éltek. A városi választójoggal a polgárjoggal rendelkező adózó polgárok élhettek, a tanácsba azonban csak a legvagyonosabb iparosok és kereskedők kerülhettek be.50 Veszprém önkormányzata, a városi polgárjog A polgárjog megszerzéséhez hosszú út vezetett. A 18. század első felében a városba költözők a városi tanácstól kérték a polgárok közé való felvételüket, később a földesurakhoz kellett folyamodni a letelepedési engedélyért. A polgárjog megszerzése után bekerülhettek az önkormányzati testületekbe: előbb a hatvanasok közé, majd a külső tanácsba, onnan pedig a belső tanácsba. A adóterhek arányosítása is. 112 településnek az összeírását végezték el. Az összeírás végrehajtására szánt idő rövidsége, és az utasítások pontatlansága miatt nem tudták megfelelő módon számba venni az adózó lakosságot, lásd: Boross István (szerk.): Veszprém vármegye 1696., 1715 és 1720. évi összeírása, 11-12. o. 47 Ezek a következők: ács, asztalos, bognár, cipész, csapó, csizmadia, esztergályos, fazekas, gombkötő, hentes, kerékgyártó, kovács, kőműves, kötélgyártó, lakatos, mészáros, pintér, sebész, serföző, szabó, szíjgyártó, szűcs, takács, tímár és varga, lásd: Hungler József: Veszprém településtörténete, 147. o. 48 Hungler József: Veszprém településtörténete, 147-148. o., lásd: Boross István (szerk.): Veszprém vármegye 1696., 1715 és 1720. évi összeírása, Veszprém 2002. 49 Az 1720. évi adózó népesség összeírását, úgy mint az 1715. évit is Szepes vármegye küldöttei írták össze. Az összeírás 120 településről tesz említést: 7 mezőváros, 82 jobbágyfalu, 26 kuriális falu, 3 praediális falu, 1 puszta, 1 kiváltságos falu. Ennek az összeírásnak az eredményét sem érezték megfelelőnek, így az adó kivetése és elosztása a korábbi gyakorlat szerint folytatódott, lásd: Boross István (szerk.): Veszprém vármegye 1696., 1715 és 1720. évi összeírása, 13-15. o. 50 Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó: Veszprém város története a kezdetektől napjainkig, 94. o. 18
