Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Márkusné Vörös Hajnalka: Veszprém és a kézműves ipar-történeti kutatások
Márkusné Vörös Hajnalka (előbb a veszprémi múzeum, majd a Múzeumi és Restaurációs Módszertani Központ, illetve annak utódszervezete), amelynek apparátusa segítette Nagybákay Péter, illetve az utolsó egy-két évben Németh Gábor (1956-1998) szervezői feladatait.16 Eri nyugdíjazása után ez a támogatás megszűnt. A megváltozott külső és belső körülmények miatt17 az 1990-es évek második felében csak nagy nehézségek közepette tudott továbbműködni a Munkabizottság. Abban, hogy ennek ellenére nem szakadt meg a tudományos tanácskozások sorozata, s hogy ezek anyaga előbb-utóbb kötetben is megjelent, elsősorban Dóka Kláráé az elévülhetetlen érdem.18 A kedvezőtlen körülmények miatt 2000 tavaszán komolyan felvetődött annak a lehetősége, hogy a Munkabizottság tagjai kimondják e szakmai közösség hivatalos megszűnését. Végül a fennmaradás mellett döntöttek. Azóta a Kézmüvesipar-történeti Munkabizottság továbbmükö- dése elsősorban Szulovszky János szervező munkájának köszönhető, aki 2000 májusától titkárként, majd 2002-től elnökként keresi és teremti meg a tudományos tanácskozások lehetőségeit. A nagyvázsonyi tanácskozás 30. évfordulóján a számvetés jegyében megrendezett jubileumi szimpóziumon egyúttal a hogyan tovább kérdéseiről is gondolatokat cseréltek.19 A háttérintézmény hiányát széleskörű együttműködéssel próbálták pótolni, így például a Gömöri János által a 2001-ben megrendezett konferencián felvetett javaslatot, miszerint érdemes lenne az anyagi kultúra egyes ágairól a kézműves- ipar-történészeknek az iparrégészet és az archeometria kutatóival közös konferencia-sorozatot szervezni,20 úgy valósították és valósítják meg, hogy az adott terület múltjával foglalkozó múzeumokkal közösen rendezik meg tanácskozásaikat. Az agyagművesség témakörének a Néprajzi Múzeum,21 az erdő és a fa régészetéről, néprajzáról és történetéről szóló konferenciának a soproni Erdészeti Múzeum,22 a vasmüvességnek a miskolci Herman Ottó Múzeum,23 az állati eredetű nyers16Dóka, 2002, 14-15., Szulovszky, 2002a. 39. 17 Eri István nyugdíjba vonulásán, s ezáltal az intézményi háttér megszűnésén túl ebben további tényezők is szerepet játszottak. A német egyesítés után megszűnt a nemzetközi szimpóziumok azon vonzereje, hogy a kelet- és a nyugatnémet kutatók itt találkozhattak; az ún. rendszerváltást követően megváltozott a tudományfinanszírozás rendszere, az új akadémiai törvényt követően egy időre a területi akadémiai bizottságok szakbizottsági-munkabizottsági rendszere megszűnt. Bővebben: Dóka, 2002. 17-18. 18 Szulovszky, 2002a. 39. 15 Szulovszky, 2002a. 40-42. - A további kollektív forrásfeltárás lehetőségeiről ld. Szulovszky, 2006a. 20Gömöri, 2002. 33., Szulovszky, 2006b. 5., 2009a. 5. 21 Holló-Szulovszky szerk., 2006 22Gömöri szerk., 2007. 23Nagy-Szulovszky szerk., 2009. - A helyszínt az indokolta, hogy a Herman Ottó Múzeum munkatársa volt Bodgál Ferenc, a vasművesség jeles kutatója, s a rendezvény egyúttal az ő születésének 8
