Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Szüts István Gergely: „Az üzem vállalattörténete?”
Szűts István Gergely Az üzemtörténetírásról Mint a szocialista korszakban oly sok minden, így az üzemtörténet írás talán nem meglepő, hogy a korai Szovjetunióban gyökereződik. Biográfiája szerint Gorkij 1931-es cikkének köszönhető, hogy az ipari vállalatok és termelőegységek kutatása országos mozgalommá és a történetírás új ágává tudott válni.1 Nálunk az 1950-es évektől kezdődtek az első üzemtörténeti kutatások, elsősorban az ipar és munkásmozgalom kapcsolataira fókuszálva természetesen erős politikai kontroll mellett. Az igazi áttörést az 1967-es év jelentette, ekkor ugyanis az MTA hathatós támogatásával megalakult a Történelmi Társulat üzemtörténeti szekciója. A tudományos műhely alapvető feladata az lett, hogy az országos mozgalmat szakmailag koordinálja és a létrejövő klubok, csoportok állandó segítője legyen. Mindez azonban úgy tűnik nem sikerült tökéletesen, hiszen például az üzemtörténeti kutatások hiányosságaira Hanák Péter majd egy évtized eltéréssel két tanulmányban is felhívta a témával foglalkozók figyelmét.* 2 Hanák a kor politikai légkörét ismerve csak rendkívül óvatosan fogalmazhatott, észrevételei így is tökéletes látleletet adnak a hatalom által támogatott (működtetett) történeti kutatásokról. A korszakban készült írások esetében ugyanis az alapvető problémát az ideológiai háttéren és nyelvezeten kívül a módszertan teljes hiánya jelentette. Az üzemtörténetírás kizárólag makroszintben gondolkodott emiatt igazán a gazdaságtörténet-íráshoz sem sorolható.3 Az egyedüli cél ebben az időben az volt, hogy a nemzetgazdasági léptékbe beillesztve az egyes termelési egységek dicső történetét és munkásmozgalmának véres harcait megírják, és ehhez lássuk be felesleges lett volna bármiféle módszertani ismeret. Úgy maradtak... A rendszerváltásig az országos mozgalommá nőtt üzemtörténeti klubokból és tudományos műhelyekből tehát megszámlálhatatlan könyv és tanulmány látott napvilágot. Mindez 1989-ben, a politikai változások következtében azonban egyik-napról a másikra szinte teljesen megszűnt. Az üzemtörténet, mint „önálló” diszciplína elveszítette létjogosultságát, ahogy Kövér György fogalmazott egyszerűen „úgy maradt”.4 Lássuk be a korábban ideológiai határok között mozgó, valójában nem az egyes vállalatok történetére és működésére, hanem a rendszer ‘A. M. Gorkij cikke 1931. szeptember 7-én jelent meg a Pravdában. Hanák, 1979. 49. 2 Hanák Péter 1968-ban, majd több mint egy évtizeddel később ugyanazokról a módszertani hiányosságokról értekezett. 3 Halmos, 2003. 117. 4 Kövér, 1999. 336
