Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Sütő István: A bútorfestő és fafaragó Sütő család népművészeti tevékenységéről és történetéről
A BÚTORFESTÖ ÉS FAFARAGÓ SÜTŐ CSALÁD NÉPMŰVÉSZETI TEVÉKENYSÉGÉRŐL ÉS TÖRTÉNETÉRŐL Sütő Károly fiai alig tanulták el a mesterséget, máris elkezdődött a festett bútor iránti kereslet csökkenése, hanyatlásnak indult az ipar. Károly testvére, Sütő Lajos (született 1847.) üknagyapám hét virágkompozícióját ismerteti Malonyay Dezső a magyar nép művészetéről írt könyvében13 Sütő József talpas tékájával és ágybütével egyetemben. Ezen rajzok alapján tudtam beazonosítani három Sütő Lajos és egy Sütő József által készített darabot a családi hagyatékból. Lajos fiai, Dénes és Béla, átvették a bútorfestés hagyományát is az asztalosmesterséggel együtt, így a 20. századra sem szakadt meg a hagyomány. Sütő Dénes és ifjabb Sütő Lajos azonban elesett az első világháborúban Sütő Károllyal, Sütő Gergely- lyel és Sütő Ferenccel egyetemben, így csupán Béla dédnagyapám maradt a családi mesterség továbbvivője. Sütő Béla dédnagyapám festés közben, illetve műhelyében Sütő Béla dédnagyapám nemcsak fiának és unokáinak adta tovább a család hagyományát, „a sepsiszentgyörgyi népi művészeti iskola, bútorfestő külső tagozatot létesített Vargyason, ahol 1971-74 között, az idős mester fiatalok és idősebb helybéliek tucatjainak adta át tudása legjavát. Ok készítették el a vargyasi festett motívum-világ elemeit bemutató 134 kazettaszemet, amely helybeli kiállítását követően az iskola kiállítási termének mennyezetén nyert elhelyezést. A Sütő-tanítványok, Farkas Emma, Sütő Jolán, Soós Emma, Veres Irma, Fülöp Emma, Máthé 13 Malonyay, 1909. II. kötet 309
