Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Sütő István: A bútorfestő és fafaragó Sütő család népművészeti tevékenységéről és történetéről
Sütő István A bútorfestő és fafaragó Sütő család népművészeti tevékenységéről és történetéről Sütő István népi bútorfestő és fafargó Kós Károly vargyasi festett bútorokról írott könyve1 (amikor ■ néhány éve újra elolvastam) több kérdőjelet is felvillantott -M—A • bennem. Ezért hát elhatároztam, hogy szerény eszközeimmel megpróbálok többet megtudni a vargyasi bútorfestő és fafaragó Sütő család több száz éves történetéről, hagyományáról, és egyáltalán a népi bútorról. Ezen kutakodásom néhány eredményét próbálom meg egészen tömören alább bemutatni a családtörténet biztos pontjaival együtt. A leírtak a kutatás többi eredményével egyetemben, ha az Isten is úgy akarja, rövidesen megjelennek könyv formájában is. A festett bútor eredetéről dióhéjban A bútorfestés gyökerei a szakirodalom túlnyomó többsége szerint az olasz reneszánszig nyúlnak vissza. Nyugat-Európában már a 15. században hódított a festett bútor, amit Erdélyben az onnan érkező és az ott tanult mesterek honosítottak meg aló. században. A festett bútor térhódításának előfeltétele volt a fürészmalmok elterjedése (Magyarországon a 14. századtól kezdve). A furészmalmokban vágott deszkából készülhettek az úgynevezett asztalos bútorok, amelyek az ácsolt bútorokat váltották fel. A korai időkben festett kazettákkal csak a protestáns templomokat ékesítették, ezekből ugyanis száműzték az alakos ábrázolásokat. Ezután a festett minták a nemesi kastélyokban és udvarházakban folytatták hódításukat, amíg végül elér 'Kós, 1972. 293
