Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)
A PÉCSI KOVÁCSCÉH Bubreg/Bubrek, Meszler, Stumpf családra gondolhatunk - ezek közül legalább két, többször három, sőt négy családtag vagy rokon, netalán azonos nevű kovács is szerepelt a jegyzőkönyvben, némelyiket kiegészíthetjük Madas József adataival (pl a már említett Spanovics/Spanics család két tagja). A bükkösdi Weisman/ Veiszman, a bólyi Schultz, a szentlőrinci Cserkli, a szigetvári Krembl/Krembel, a pécsváradi Markowisch/Marekovits/Markovich és Stumpf családnak is három, illetve két tagja fordult elő a céhben (ez utóbbiak még a Pécsváradról Mohácsra, majd Pécsre származott Stumpf, Franz előtt). A céhbe lépés egyéb feltételei A céhbe belépés egyéb feltételeire áttérve: a céhbe felvett fiatal mester köteles volt a többi mestert egy ünnepélyes ebéddel megvendégelni.54 A többször említett Peitsch mesternél említik a mesterebédet, továbbá még 1799-ben Sarits, Steffan és 1800-ban Kitler, Joseph nevénél is; az első mester, Peitsch55 egyébként azt ígérte, hogy a következő negyedévi gyűlésre mindent megad, az ebédet is megadja. A mesterebéd adását valószínűleg pénzzel meg lehetett váltani, úgy gondolom, erre utal Sarits neve mellett: „erlegt sein taxe mit 20 f und Meister Mahl mit 12/’. Utaltam még jóval előbb az inas- és legényévekre: a mesterfelvételről szóló bejegyzésekben ismétlődő fordulat, hogy a felvételét kérő kovácslegény a keresztlevelét és bizonyítványát (vagy tanulólevelét) bemutatta. Az 1838-as évektől „a vándorkönyvét bemutatta, a vándorlást teljesítette" vagy „tanulóéveit és vándorlását igazolta" illetve „tanulóidejét, felszabadulását és vándorlását igazolta”, később „vándorlását igazolta és vándorkönyvét bemutatta” fordulatok német változata olvasható. Meg kell jegyezni, hogy a helytartótanács rendelete56 szerint az 1816. évtől volt kötelező vándorkönyvvel ellátni a legényeket, az erre a rendeletre való hivatkozás a vándorkönyvek elején is olvasható, akárhol nyomtatták is azt. Egy alkalommal olvashatunk egy céduláról: 1844-ben Temovits Joseph a „tanulólevelét és a vándorlást igazoló cédulát bemutatta".57 ennek valószínűleg fia volt az ugyanott lakó H. Ferenc; Madas, 1978. 217. Arról, hogy a jegyzőkönyvünkben szereplő H. Ignatzius feltehetően mesterfi volt, már szóltam; a Mellékletben írok más (?) H. Ferencről. 54 Ez igen nagy kiadást jelentett a belépő mesternek, az arányokra utal az alább ismertetendő Sarits- féle adat; ennek a mester-ebédnek a mértékét egyébként állandóan korlátozni próbálták, Mária Terézia konkrét intézkedését ismerjük - Lippay, 1932. 77. 55 Peitsch-nek ismeretlen okból kellett 50 f-nál is többet fizetnie. 56 Az 1816. júl 16-án kiadott 21080. sz rendelet. A Baranya Megyei Levéltár az Aprónyomtatványok gyűjteménye nevű egységében (XV. 13.) őriz az igazolványok közt vándorkönyveket is; a vándorkönyvek legnagyobb részének címlapján is szerepel ez a rendelet. Vő. Rózsa, 1992. 223-267. 57 Nem fejtik ki bővebben, hogy egy „Certificat”, egy ,Zeugnis" és egy „Consesion” (Concession?) bemutatása mit is jelent. Az asztalos céhben az 1790-es évektől a rajziskolában való tanulást kellett bizonyítvánnyal igazolni: a jegyzőkönyvben szerepel,Zeugnis" és Attestat" is. 229
