Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)
A PÉCSI KOVÁCSCÉH biekhez képest - csak 7 f szerepel. Ez a Kovács Gergely41 egyébként a Budai külvárosban birtokolt egy (vagy két) házat,42 neve kétszer is előfordult az aláírók közt a dokumentumunk pénztárkönyv-jellegü részében (1768, 1773), feltehető, hogy azért tanúskodott, mert a céhben valamilyen fontosabb szerepet töltött be. Még két ehhez hasonló eset volt ugyanebben a részben: csak említik, hogy egy bizonyos Osslay Johan-tól vette meg a szalántai Bälätinacz Michäl (aki bizonyára azonos a szalántai Balatoni Michäl-lal, aki 1758-ban mohácsi mester lett) 1760- ban a „handwerck”-et, és vidéki mesterből (Landmeister) külvárosi mesterré (Vorstatt Meister) akart válni. Hasonló a másik mesterjog-vétel: 1777-ben a pécsi születésű Julantzy, Antonius vált külvárosi mesterré, az előbb említett Magdich-tól vette a mesterjogot: „erlegt 6f88 'A d auf sein Meister Recht... verbleibt er schultig... 8 fMeister Gelt und 8/...”; későbbi írással szerepel itt, hogy június 1-én még 2 f-ot kifizetett. Azok az összegek, amit a mesterségért fizettek, mint már előbb is említettük, többnyire elég magasak - valószínűleg a műhely, a szerszámok, esetleg a ház került még jelentős összegbe, nincs részletezve, hogy maga a jog mennyibe került. Megpróbálhatjuk kikövetkeztetni a mesterfelvételi bejegyzésekből, hogy a mesterré válásért mennyit fizettek, mi volt a taksa; ezt általában így fejezték ki: ,,seine Taxa (Taxe, Dax, Däx, Gebühr, Meistergebier, Gebir, Gebürg /!/, Gebürt /!/) erlegt", esetleg „Seine meister recht erlegt". Láthatjuk azt is, hogy ezt a taksát is milyen nehezen fizette a legtöbb mester: pl. az 1784-ben felvett mecskei43 Kirller, Mathias még 1789-ben is adós 2 f-tal, az 1786-ban felvett pécsi Weits, Johan 1791-re tudta le a tartozását. Több alkalommal szerepelt az Űrnapja,44 mint a hátralék megfizetésének határnapja, pl. a rácvárosi Greiß, Stephan esetében, 1761- ben. Ezek a részek nem mindenütt világosak; többször felírták, hogy valaki úgy fizette ki a fizetnivalókat, „mint a többi mester". Ritka az, ahol ez fordul elő: „ilyen és ilyen összeget teljesen megfizetett", illetve az, ahol pontosan lehet követni, hogy mennyi a kifizetett összeg, mennyi a restancia, ebből mikor menynyit fizetett. Általános tudnivaló, hogy a városi mester taxája kétszerese a vidéki mesterének, valamint az, hogy a mesterfi általában féltaksát fizetett.45 41 Itt valószínűleg a mesterségnév vált személynévvé. 42Madas, 1985. II. 710 et passim; 827. A mai Könyök utca 3-5. telek és ház 1741-1773 között szerepel Kovács Gergely kovács tulajdonaként, 1773-ban ezt nem Magdich-nak, hanem egy bizonyos Hebenstreith Jakab kovácsnak adta el. A jegyzőkönyvben a Hebenstreit/Habenstreit/Höbenstreit név 1767-től fordul elő - közülük Johann és Paul valószínűleg pécsi, egy másik Paul Kleinhöflein- be (Kishöflány, ma Ausztria, Burgenland), Mathias pedig a somogyi Boldogasszonyfára való. A Márton utcában (melyet Schmidt gasse-nak hívtak és mely közvetlenül a Könyök utca mellett van, egyes telkei két utcára nyílnak) 1719-27 között említenek Kovács/ Quovaz, Kovács Ferencet, 1727-ben mesterségével együtt, 1734—64 között Kovács Gergelyt. 43 Rácmecske, ma Erdősmecske. 44 Fronleichnam - különböző ferdített alakokban is. 45 Egészen 1851-ig, amikor az Jdeiglenes utasítás..." eltörölte a mesterfiak kiváltságait. Lippay, 1932. 88. 225
