Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)
A PÉCSI KOVÁCSCÉH arányokat nem tudunk, nincsenek pontos számok sem; Alsó-Ausztria, Bajorország, Breisgau, Csehország, Elzász, Horvátország, Stájerország, Szilézia fordul elő a származási helyek között.19 A magyarországi mesterek között sok volt a baranyai, több, mint 150, ez az összes kovács csaknem 60 %-a, a biztosan magyarországi származású kovácsnak több mint 68 %-a (3. ábra). A származási helyek a következők: Abaliget, Alsómocsolád, Babarc, Babarcszöllős, Bakóca, Baranyabán, Bellye (?), Ber- kesd, Bezedek, Budafa, azaz Pécsbudafa20, Bükkösd, Cserdi, Cserkút, Csonka- mindszent, Egyházaskozár, Eilend, Erdősmecske, Gerde, Hásságy, Hegyhát- maróc, Hercegszöllős, Hemádfa, Hetvehely, Hidas, Hidor, Hird21, Hosszúhetény, Kátoly, Kiskassa, Kiskozár, Kisnyárád, Kisvarjas, Kővágószöllős, Kővágótöttös, Lapáncsa, Magyarsarlós, Magyaregregy, Magyarhertelend (?), Majs, Málom22, Máriakéménd, Mecsekpölöske, Megyefa, Mohács, Nagyárpád, Nagyharsány, Nagyváty, Németbóly, Pellérd, Pécsvárad, Pélmonostor, Piskó, Püspöknádasd23, Rácváros24, Romonya, Siklós, Siklósbodony, Siklósnagyfalu, Somberek, Somogy25, Szajk, Szalánta, Szederkény, Szentlőrinc, Udvar, Versend, Vörösmart, valamint Vásárosszentgál26 és természetesen Pécs. A mesterek megoszlásáról: a megyeszékhelyet27 nem számítva, a baranyai helységek között előkelő helyet foglal el a Pécs nyugati határán fekvő, a 19. század második felében már a városhoz tartozó Rácváros,28 Pécsvárad29 és Németl9T. Papp, 2002. (két más tanulmány után foglalkoztam ezen forrás alapján az összes mezővárossal). Más jellegű „vonzáskör” rajzolódik ki egy céh inasainak származási helyét vizsgálva. A már említett pécsi asztalosoknál 1761-től a külhoni inasok származási helyei között szerepel 2 alkalommal Franciaország, Csehország, Morvaország, Speyer, Bajorország, Breisgau, Svábföld, Porosz-Szilézia (!), a Német-Római Birodalom, továbbá Siecking (?), a Fekete erdőből, továbbá Szlavónia (Brod, Újlak) és Horvátország (Zágráb, Légrád) is. 20 Ma Komló része. 21 Ma közigazgatásilag Pécshez tartozik. 22 Ma Pécshez tartozik. 23 Ma Mecseknádasd. 24 Ma Pécs része. 25 Ma Pécs része. 26 Ma Királyegyháza része. 27 Pécsről 31 mester származott - itt jegyezném meg, hogy ritkán, de előfordult, hogy pécsi születésű kovács vidéki mester lett; természetesen inkább az ellenkező folyamat volt jellemző 28 Rácvárosról 9 mester származott. 29 Pécs váradról 6 mester származott. Itt az előbb említett Descriptio-ból a 18. század végén 4 mestert ismerünk: Philipus Deker, Paulus Markovics, Josephus Sztipánovics, Georgius Kuncz - 1785. dec. 12-én fejezte be a szolgabíró ennek a mezővárosnak az összeírását, Deker és Kuncz ekkor állítólag pécsi céhnek, Sztipánovics a bátaszéki céhnek tegja, Markovics sehol sem tartozott céhbe. Dokumentumunkban Deker-rel nem találkoztam, Markovics esetében megfontolandó: Markowisch, Paul 1789-ben „lant meister”-ként belépett a céhbe, ismerünk egy Marekovits, Johannes (1775) és egy Markovich, Michael (1801) nevű vidéki mestert is; Sztipánovics nagy valószínűséggel a Stebanovitz nevű vidéki mesterrel azonos (1788); Kuncz pedig azzal, akit 1782-ben írtak be a céhbe 221
