Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)
A PÉCSI KOVÁCSCÉH többnyire olyan bejegyzések fordulnak elő, mint amilyeneket pénztárkönyvben szoktunk találni, végül a harmadik részében, a 83-122. lapon a mesterfelvételekről értesülünk, ezt valóban mesterkönyvnek, mesterfelvételi jegyzőkönyvnek tekinthetjük. A 2. lapon található az említett 1722-es bejegyzés: a kovács és bognár munkák árainak a Magyar Királyságban szokásos áraihoz való igazodást említi, nagy általánosságban, ez tehát nem árszabás, limitáció, amelyet a vármegye szokott, többnyire a szomszédos megyével illetve megyékkel egyeztetve, kiadni. Ezt a részt két lap kihagyással követi a második bejegyzés, 1749-ből: bizonyos Sós János kovácsmestemek a céhből való, 6 évvel korábbi, azaz valószínűleg 1735-ös „kiválását” említik, miszerint ő „any üdő alat mondot Czehünkel Tarsol- kodni” nem akart, de utóbb „magat megh a laz van” kérte a céhbe való visszavételét, s megígérte: „seminémő ízetlenséget avagy nyughatatlanságot, sött az Nemes Czeh ellen sémit sem fogh tselekedni es semi háborúságot el nem követ”, s ha mégis, akkor „toties quoties az 21. Articulus szerent megh buntetodgyek”... Még egy ilyen jellegű szakasz van a 10. lap versoján (ugyancsak magyarul): 1773-ban Kovács Gergely eladta a mesterséget - és a műhelyét is, hiszen, mint itt írták: „a Tzéhét Szárszómmal együt" — Magdics Pálnak5, 150 f-ért; szabad neki a mesterséget még Húsvétig folytatni; azon túl már nem szabad, sőt „kántorba járni” sem6; de bizonyos fokig még céhtagnak számít: a „temetésére a bötsületes Tzéh el fog menni”. Az utolsó olyan írás, ami a jegyzőkönyvekben szereplő bejegyzésekhez hasonlít, a 83. lap versoján olvasható: ez a városi jegyzőkönyv 1749-es (7. February 1749) bejegyzéséből idemásolt latin szöveg: Joannes Kincze átadta a mesterséget Mathias Spanovits-nak, aki 80 forintot fizetett ezért - ez (akárcsak az előbb említett 150 f) az itt alább közölt házvétel összegét figyelembe véve meglehetős, nagy összeg! A pénztárkönyv-jellegü rész 1764 és 1791 között mintegy 25 bejegyzést tartalmaz, ezek nagyon kuszák, nehezen olvashatók, legnagyobb részben különböző pénzügyeket, kölcsönügyeket véltem kiolvasni belőle, megkockáztatom, hogy a céh „külső” embereknek, tehát nemcsak céhtagoknak is kölcsönzött. Itt az az érdekes, hogy amikor az aláírókat vizsgáljuk, jó esetben az adott év céhmesteréről, de legalábbis a céhnek azon tagjairól értesülünk, akik az illető visszafizetésnél tanúskodtak; feltételezésem szerint ezek a kovács céh tekintélyesebb mesterei lehettek.7 Néhány bejegyzés viszont a következő részbe illene: mesterfelvételekről és ezeknek taksájáról van szó.8 5 A nevet Mägich Bálcko-ként ill. Magdich Pálko-ként írták, így említik a mesterség, mesterjog megvételát a mesterfelvételi részben. 6 Ez valószínűleg a negyedévenként tartott céhgyülést jelenti - vő. később a kántormisével is kapcsolatos jegyzettel. 7 A Mellékletben, a megjegyzés rovatban van erre utalás. “Amikor táblázatba foglaltam a céhbe felvett mestereket, beillesztettem ezeket is - Id. szintén a 217
