Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)
T. Papp Zsófia A pécsi kovácscéh (1749-1872) E lőadásomat rögtön módosítással, pontosítással kell kezdenem: először is helyes lett volna „Kisebb adalékok a pécsi kovácscéh életéhez”, vagy „Kérdések, melyekfelvetődtek a pécsi kovácscéh dokumentumai kapcsán" címet adni; fontosabb azonban az, hogy Pécsett a 18. század első felében (esetleg még korábban is) valószínűleg egy kovács- és kerékgyártó céh létezett, az időhatár pedig valahogy így módosul: (1722—) 1749-1873. Ami az elejét illeti: az előadásom fő forrásául vett céhdokumentumban1 (egy vegyes jegyzőkönyvben, amint erre még vissza fogok térni) ettől az időtől, a felírt 1749-től kezdve vannak a mesterfelvételről szóló bejegyzések, ami pedig a végét: az 1872-es évvel szemben 1873-ig tartanak a bejegyzések: van egyetlen 1873-as felvétel (ez az utolsó előtti). Köztudott, hogy 1872-ben szűntek meg a céhek, az 1872. VIII. te. révén, pontosabban ekkor mondták ki a teljes iparszabadságot, melyet már az 1840. XVII. te., a Klauzál Gábor-féle 1848. június 9. kiadott 1530. sz. rendelet, majd az 1851. évi ideiglenes utasítás” - melyre még visszatérünk - és az 1859. évi császári pátens is érintett; ugyanennek az 1872-es törvénynek 70 §-a mondta ki az ipartársulatok létrehozását.1 2 Még mindig az időhatárnál maradva: legnagyobb részben a céhnek 1749 és 1872 illetve 1873 közötti életét próbálom meg bemutatni, de természetesen szeretnék kitérni korábbi adatokra, eseményekre is. Az 1749-es dátumhoz kapcsolható az 1750-es kiadású pécsi bognár céh privilégiumlevéle illetve az 1752-es másolat, amely a Céhkataszter3 szerint az Országos Levéltárban található. Az 1701-es a pécsi kovács céh privilégiuma szerint (talán ekkor is 1749-ig, de nagy valószínűséggel korábban is) egy közös, kovács-bognár céh lehetett Pécs városában. 1 BML Céhes iratok gyűjteményében IX. 8. 1. 2Lippay, 1932. 3Éri-Nagy-Nagybákay, 1975-76. II. köt. 99. (Baranya megye: 98-106.) 215
