Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Szulovszky János: A Digitális Céhládától a Technológiai Tudás Táráig
A Digitális Céhládától a Technológiai Tudás Táráig Digitális Céhkataszter A feladat Az MTA VEAB Kézművesipar-történeti Munkabizottsága 1975-76-ban kiadta a magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának kataszterét. Noha ez még mindig egyedülálló kutatási segédletnek számít, azonban alaposan rászorul adatai felülvizsgálatára és kiegészítésére. Nemcsak azért, mert az elmúlt három évtized során jelentősen gyarapodhatott, mivel különösen nagy számban kerültek be a különböző mesterségek műhelyfelszerelései a közgyűjteményekbe. A Céhkataszterben közreadott levéltári anyagból erőteljesen hiányzanak az utódállamokban őrzött archivális források, ugyanis az 1970-es években azokhoz magyarországi kutató nem nagyon férhetett hozzá. Épp így a szomszédos országok múzeumainak tárgyi emlékanyaga sem került akkor feldolgozásra. Időszerű volna teljességre törekvőén a történeti Magyarország céhes kézmüvesiparának írott és tárgyi emlékeit, illetve a kézművesség köz- és magángyűjteményekben őrzött műhely- berendezéseit és eszközkészletét feltárni. A három évtizeddel ezelőtt megjelent kataszterhez képest nem csupán a forrásanyag lelőhely-jegyzékének elkészítése a cél, hanem egyúttal az anyag digitális megörökítése és elektronikus publikálása. Azaz végső soron több kíván lenni, mint jelzet-kataszter: voltaképpen a céhes kézműves örökség digitális katalógusa, vagy másik hasonlattal élve a Kárpátmedence céhes kézművességének virtuális múzeuma. Praktikus okok miatt célszerű területileg bontva, több alprojektet képezve, több ütemet tervezve beindítani e nagyszabású munkát. Ez azt jelenti, ha adottak a személyi és szakmai feltétetek, akkor akár egyidejűleg több munkacsapat dolgozhat párhuzamosan a megvalósításon. Ugyancsak gyakorlati megfontolások miatt célszerű az alprojekteket két alprogramra bontani: 1.) a levéltári, illetve a 2.) múzeumi anyag feltárására. Ez alapvetően őrzőhely szerinti bontást jelent, mivel múzeumok is őriznek céhes iratanyagot, s olykor levéltárakban is található céhtárgy (pl. céhpecsét). Az alprogramokban résztvevők természetesen kölcsönösen segítenék egymás munkáját. Egy adott térség céhemlékeinek feldolgozása során olykor külső körülmények (pl. hatóságok elzárkózása) miatt is elképzelhető, hogy nem lehetséges egyidejűleg végezni a tárgyi és az iratanyag feltárását, ugyanis van, ahol a levéltárak közvetlenül az adott ország belügyminisztériuma alá vannak rendelve, s ezért nem biztos, hogy a központi akarat támogatja e kezdeményezést. (Úgy vélem, egy kis diplomáciával az ilyen esetleges nehézségek idővel orvosolhatóak.) A program elindítása előtt szükséges megfontolni azt, hogy az céhes iratanyagot milyen mélységben indokolt digitalizálni? Kérdéses, hogy a teljeskörűség 19
