Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Hermann István: A pápai iparosok részvétele a város irányításában a 17. században
A PÁPAI IPAROSOK RÉSZVÉTELE A VÁROS ÖNKORMÁNYZATAIBAN A 17. SZÁZADBAN gén települések céhlevélátiratot, akkor minden esetben a város, általában a céhvei együttesen volt az okirat kiállítója és hitelesítője.'0 A település mindennapi életének adminisztrációját a földesurak által biztosított önrendelkezéssel élve a város polgárai intézték. Adójukat egy összegben fizették, a földesúri robotkötelezettséget a bíró osztotta be." A település első embere a bíró vagy főbíró, a iudex primarius volt, aki már a középkor óta a tizenkét esküdttel, a tanácsnokokkal, a vásárbírákkal és a néha megnevezett albíróval,10 11 12 a iudex substitutússzal irányította a polgárok közösségét. Ma még tisztázatlan a tanácsnokok pontos szerepe, de nem elképzelhetetlen egy bővebb huszonnégy fős tanács megléte vagy időnkénti szerepe. Egyetlen adat - egy urbárium töredék - utal az esküdtek területi feladatellátására.13 Településünk a legnépesebb dunántúli városok közé tartozott. Kubinyi András megállapításai szerint a pápai agglomeráció 312-őt számláló portaszáma - minimálisan 1.200 főt feltételezve - a 16. század elején az ismert népességű mezővárosok között országosan is előkelő helyen állhatott. Ugyanezt az eredményt kapta, ha a központihely-fünkció szerinti értékeket vette figyelembe, vagyis a város a Nyugat-Dunántúl legjelentősebb mezővárosai közé tartozott. Vasvár és Szombathely mellett, a püspöki székhely Veszprém után következhetett gazdasági potenciálban, fejlettségben.14 A 16. század derekáig - a portaszám alapján számolva - a népesség számában fogyás következhetett be. Ezt pótolni tudta az állandósuló katonaság létszáma, akik jelentős számban családos emberek voltak. Ehhez járult még a birtokközpont adminisztrációjának létszáma, és szintén jelentős népességet tehetett ki a bizonytalan időben a megerősített településre húzódó, ott hosszú távon házat fenntartó nemesek és családtagjaik, illetve a háztartásukban együtt élők. Veszprém eleste után a vármegye központja huzamosan Pápán működött. Ebben az időben bizonyosan a megye legfontosabb települése volt városunk. Ha az ide települt nemesség egy része a békésebb időszakokban a közeli és távolabbi falvakban élt is, szükségletei kielégítésében jelentős fogyasztói réteget jelentett a város iparának és kereskedelmének. Portaszám adatok és különféle becslések szerint a 16. század végén, a 17. század első harmadában a település lélekszáma 10 Pl. az őriszentpéteri szabók részére átírt pápai céhlevél esetében, 1645-ben. Benczik-Hermann, 2002. 85-86. Sárvári vargák kérésére átírt 1611 -es pápai varga céhlevél. Budapesti Egyetemi Könyvtár, Priv. Czec. LIX/8. 11 Úriszék, 1958. 282. 1622. április 9. 12 Az albírót két adat 1645-46-ban viccbíróként említi. VeML IV. 3. A I. B. II. 51., és IV 3. A. I. M. XII. 24. 13 VeML. IV. 1/g/bb: VIII. 439. Fase. B. E. Általában a pápai városigazgatásra lásd: Hermann, 1997. 71-108. ** utcák ebben az időben nem a mai értelemben vett két házsor által határolt egységet jelentettek, hanem több mai utca által körülvett területi egységet. Vö. Haris, 1998. 343-372. 14 Kubinyi, 1992. 98-99. 183
