Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. szAzadi Északkelet-Magyarországon gárság legnépesebb rétegét alkották a régió nagyobb városaiban, Miskolcon, Kassán és Sátoraljaújhelyen. Atállyai szabók 1727. évi privilégiumába nemcsak a király címerét festették meg Kassán (az ország címere a kétfejű sassal mint címertartóval), hanem a céh pecsétnyomójának ábráját és köriratát is (NEMES KIRÁLYI SZABÓ TALLYAI TZE PETSETYE). A tállyai jelvény a szabók ősi szerszámait és jelképeit ábrázolja, a nyitott szabóollót, középen pedig a gomblyukazó árat, ezzel a gömbfejű szúrószerszámmal lyukasztották át a posztót gomblyukaknak.71 A céhes mesterek társadalmi emelkedésének csúcsa a rendi társadalomban a nemesség megszerzése volt, s hogy a rendi kiváltság elnyerésében mesterségük magas szinten való művelés is közrejátszott, igazolja Bethlen Gábor 1623. március 6-án, Kassán kelt oklevelében Miskolci Szabó Imrének szóló armálisában a pajzsjelvény - három rózsából álló csokor - mellé sisakdíszként nyitott szabóollót adományoz.72 Ugyanez a szabójelvény a rendi korszakokban végig megmaradt a régióban, s így a bodrogkeresztúri szabók is ezt vésették pecsétnyomójukra 1804-ben, igaz, ők már a vasalót is bevették a céh szimbólumai közé.73 A csuklós szabóolló mellett a gomlyukazó ár, a mérőrúd és a vasaló is szerepel a céh jelvényei között a rozsnyói szabók 1795-ből való fából faragott behívótábláján. A tállyai szabók jelvénye és pecsétrajza 1727. (VSM© Szujó I. felv.) A kassai céh táblája, 19. sz. eleje (VSM© Szujó I. felv.) 71 VSM CA M. Krajéiri P. c. 486. 72 „...strenui Emerici Szabó de Miskolci scuto militari caelestini coloris, in cuius campo sive area ex fundo viridi graminoso flosculus rosarum triplex folds naturalibus rosas rubri coloris ostendens sursum erectas est, supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contigit diadema regium unionibus exornatum, ex quo forfex sartoria quodam modo aperta cum rosis prioribus per omnia similibus exceptis folds, quae aureis guttuds insignita esse conspicitur.” Bethlen Gábor, Kassa. 1623. márc. 6. Gyulai e.a. 2003. 11.123. sz. 73HÓM TGY 53. 4607. 1., Közli: Bodó 1970. 43. kép 167
