Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)

Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon

Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon egri püspök hatalma, presztízse, írásszerveinek magas nívója miatt majdnem há­rom évszázadig (1723-ig) betöltötte a királyi kiváltság szerepét. Kérdés, hogy az egri társaság vajon müködött-e anyacéh minőségében, vagy csak céhlevelét vette át több kora újkori társulat. Az egri középkori privilégium „körbejárt” a Hódoltság peremvidékén. Szinte ugyanakkor, amikor a miskolci szabók a régi helyett új szabályzatot kaptak a nádortól Szendrőn, Thurzó György 1610 júliusában a szendrői szabóknak is kiál­lított egy privilégiumot. Erről a szendrői szabók számoltak be 1760-ban Borsod vármegye előtt, amikor Mária Terézia az egész országban bekérette a korábbi céhleveleket. Az a tény, hogy a szendrőiek is az egri szabók szabályzatát írat­ták át maguknak, azt igazolja, hogy a miskolciakkal együtt kérték és kapták a szabályzatot. A szendrői nádori oklevél tanúsítja, hogy valódi mezővárosi céh jött létre a végvár városában, hiszen a mesterség megszerzéséhez a váruradalom provizorát is díjazás illette, mégpedig az egri középkori szabályzatnak megfelelő­en a régi súlymértéknek és pénznek, 1 fertónak megfelelő összeg, természetesen a mindenkori pénznemben. A mesterebédre két pint bort, egy tyúkot, egy pecse­nyét adott az új mester, a céh kasszájába pedig 2 aranyat fizetett be.21 A szendrői szabóknál az inasnak felvett ifjú 3 Ft-ot, ha legény akar lenni, ugyanannyit volt köteles fizetni. A másik borsodi végvár, Ónod szabói csak valami „oklevélszeríí” céhlevelet mutattak be 1760-ban, melyet a szikszói szabó céhtől kértek el, amely egyébként szintén az egri püspökök által az egri céhnek adományozott céhprivi­légiumot használta a 17. században.22 Szabók és posztónyírők Zemplénben (Patak-Újhely; Tokaj és a Hegyalja) A várak, végvárak, várkastélyok és főúri udvartartások kereslete és igényei min­denütt a kézműipar fejlődését hozták magukkal, hiszen nem csak a várúr, főne­mes, hanem udvamépe, a végvárakban harcoló katonaság is felvevőpiacot jelen­tett. Ezért nem csodálhatjuk, hogy Zemplénben a legkorábbi céh Sárospatakon 21 Sartores in confionio Szendrőviensi... privilegiis illis, quibus Agrienses sartores sibi ab episcopis loci elargitis gauderent, vigore cujus induld palatinalis pro magisterío tenetur provisori loci unum fertonem debitae monetae eotum currentis, ipsi verő universilati duas pintas vini, unum pullum, unam assaturam, confraternitad verő 2-os F. auri, quatuor libras cerae, communitad item sartorum unum prandium... (1610-1760) BAZmL IV. 501/a 27. köt. 331-332. 22 Sartores in oppido Ónod degentes, nullum privilégium cechale habent, verum paria parium simpliora a praetensae caehae in oppido Szikszó comitatui de Abauj ingremiato mutuarunt, quod quidem contubernium Szikszoviense a praetensa caehae Agriensis literas quasdam reverendissi- morum olim dominorum episcoporum Agriensium Ladislai de Hedervara, Nicolai item Olahi, necnon Thomae episcopi anno 1455 in forma privilegialium transcriptas obtinuit, cumque contubernio Onodiensi communicavit. BAZmL IV. 501/a 27. köt. 338. 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom